Károlyi Lászlóval, a Legrand Rt. vezérigazgatójával beszélgetünk. Írásunk első részében a cég első emberét önmagáról, a részvénytársaság átalakulásáról kérdeztük. A folytatásban az első félév teljesítéséről, valamint a tervekről lesz szó. - Éves árbevételünk összességében 9,5 milliárd forint, ebből 4,7 milliárd volt az idei belföldi értékesítésre tervezve - mondja a vezérigazgató. - Annyit már tudunk, hogy a Legrand relációban gyártott, illetve az eddig eladott termékek száz százalékban fedezik az első félévre tervezett értéket, ami nagyjából a saját gyártás éves árbevételének a fele. A belföldi értékesítési adatok sajnos kissé elmaradnak a tervezettől, a 4,7 milliárd forintból durván egy húsznapos árbevételnek megfelelő elmaradásunk van. Ez év végére 5 százalék elmaradást valószínűsít. - Nagyok az anyavállalat által kiírt elvárások? - Igen, de elérhető célok. Decemberben-januárban nagyon sok gépet kaptunk, nehéz volt a tervezhetősége, de a második félévben jó esély van arra, hogy visszajutunk a tervezett szintre. Kiemelt figyelmet fordítunk a belföldi értékesítésre. Júniustól olyan akciókat, promóciókat tervezünk, amitől mindenképpen javulást várhatunk. - Hosszú távú elképzelésekről hallani - A Legrand Magyarország egy nagyvállalat, termelés, fejlesztés és kereskedelem is része a tevékenységünknek. Ennek megfelelően minden területet fejleszteni szeretnénk. A belföldi kínálatunkat folyamatosan bővítjük. Mi, olyan villamossági rendszereket ajánlunk, amelyekkel kényelmesen, nyugodtan és biztonságos környezetben élhetnek az emberek. Úgy vannak kitalálva, megtervezve, legyártva, hogy a lehető legkönnyebben szerelhetők, üzemelhetők és működtethetők legyenek. Jelenleg hatezer körüli terméktípust kínálunk. Vezető pozíciónkat erősíteni akarjuk az erősáramú és könnyűáramú termékkörökben is. A gyártás és a fejlesztés területén a tavaly indított iparfejlesztési stratégiát folytatva, amely öt évre szóló intenzív gyártásfejlesztést jelent, újabb terméktípusok gyártását tervezzük Szentesre telepíteni. Elsősorban a közepes darabszámú szerelvények gyártására specializálódunk, és elsősorban az európai piacok kielégítésére. Nagyobb számú, például tízmillió darabos termékeknél nem tudunk versenyképesek lenni, mondjuk a kínai gyártással, ami így olcsóbb. Viszont az említett termékkörrel "verhetetlen" pozíciót harcolhatunk ki magunknak. - A vezetőváltásnál hamar elterjedt a híre annak is, hogy tovább viszik a gyárat Szentesről. Mennyiben jogos ez a félelem? - Ha, mi jó teljesítménnyel dolgozunk, akkor nem kell félni. A veszteséget senki nem "támogatja". Most jó pozícióban vagyunk, javuló a teljesítményünk és megkaptuk a bizalmat is. A döntés a mi kezünkben van. Ausztriában, Angliában egyet-egyet, Franciaországban két telephelyet zártak be, a gépek egy részét hozzánk telepítették. Ha megfelelő minőségben, megfelelő költséggel, hatékonysággal tudunk gyártani, akkor ezekkel a gépekkel, a gyártás itt is fog maradni. Létszámunk 510 fő, '98-ban 440-re esett vissza, 2002-től emelkedett ismét a jól kiválasztott és a Legrand által is elfogadott ipari stratégiánk következtében. Emellett Szentesen és környékén még 190 embernek adunk munkát, részben a szolgáltatói területen, részben a kooperációban. - A másik félelem a sportban, nevezetesen a vízilabda támogatásában fogalmazódott meg. - A vízilabdában egy féléves szerződésünk volt, ami júniusban lejárt, ezt a második félévre meghosszabbítottuk. Aláírtam a szerződést, tehát a szponzorálás tovább folytatódik. A vállalat elvárása az, hogy meg kell ismertetni a Legrand nevet, ezt szeretnénk a sporton keresztül is megvalósítani. Sajnos, nincs fedett uszoda, nekünk nagyon jól jönne a tévéközvetítés is. Tárgyalásokat folytatunk a teremfoci, a "futsal" helyi egyesületével, őket is támogatni szeretnénk a lehetőségeinkhez képest. - Hogyan látja, uniós csatlakozásunk mikorra válhat gyümölcsözővé? - Ipari szempontból vegyes kép alakult ki, vannak olyan vállalatok, amelyek eddig is versenyképes termékeket gyártottak, azoknak könnyebb lesz a váltás. És vannak, akik elszenvedik a csatlakozást, ez legutóbb a könnyűiparra jellemző. Jósolni nem lehet, ez egy olyan folyamat, ami lassan, lépésről lépésre halad, de szerintem körülbelül tíz év az, amikor magánszemélyként is érzékelhetjük az eredményét. Amit meg kell szoknunk, az, hogy minden támogatásra pályázni kell, és az idegen nyelvismeret alapkövetelmény. Lovas József

<<< Vissza