A Szentesi Római Katolikus Egyházközség életében jelentős évszámnak számít 1878. Február 12-én 80 éves korában elhunyt Leeb Mátyás apátplébános, arany érdemkeresztes szentszéki ülnök, alesperes, aki 1828-tól haláláig volt a szentesi egyházközség plébánosa. Május 16-án kelt az az uralkodói leírat, amely a kegyúri jogok gyakorlását a hitközségre ruházta. Ettől kezdve a szentesi egyházközség - egyedül a váci egyházmegyében - maga választhatta meg papját. Az első szabad papválasztást élénk érdeklődés kísérte. A Szentesi Lap 1878. június közepén vezércikkben tárgyalta a megválasztandó plébánossal szembeni elvárásokat, amelynek summázata így szólt: "Legyen jeles szónok, legyen más felekezetekkel szemben türelmes és tiszteletet gerjesztő, legyen valódi tanügybarát, legyen városi ügyeink lelkes előmozdítója, szóval legyen címéhez méltólag köztiszteletre és szeretetre méltó ember!" Az izgalmasnak ígérkező választásra június 17-én került sor. A hét pályázóra összesen 1033 szavazatot adtak le (voksolhatott minden katolikus polgár, aki egyházi adót fizetett), ebből 915 szavazatot dr. Uhlár István nyert el, akit a váci püspök június 25-én kinevezett a szentesi egyházközség plébánosává. Mit lehetett tudni az új egyházfiról? A Nógrád vármegyei Nógrádon született 1844. július 22-én. 1869-ben szentelték pappá. Rövid ideig segédlelkész volt Tápiógyörgyén és Cegléden, majd 1872-ben az egyháztörténelem és a kánonjog tanára a váci püspöki líceumban, egyben tanulmányi felügyelő. Bölcseleti és teológiai doktor; ismert munkája: A pápai csalatkozhatlanság és nehány észrevétel a vaticáni zsinatról (Pest, 1871). 1873-tól káplán Szentesen és Hódmezővásárhelyen. Uhlár István 1878. július 14-én foglalta el hivatalát, s az elkövetkező négy évtizedben mindvégig egyházközsége felvirágoztatásán fáradozott. Munkásságának eredményességét számos maradandó alkotás jelzi: 1883-ban két új iskolát építtet, 1886-ban felszenteli a ma is látható Szentháromság-szobrot (Jablonszky Vince alkotása), s még ugyanezen évben a templomban felállítják a Fájdalmas Szűzanya szobrát; 1889-ben elkészül az új orgona (Angster József pécsi mester munkája). Az 1890-es évek első felében tovább gyarapodtak a templom ékesítményei: elkészültek a díszes stáció-képek, a Szent Ferenc festmény és a Boldogasszony kép, továbbá a Szent Antal, Szent Sebestyén, Szent József, Szent Anna, Szent Domonkos, Szent Katalin szobrok és a neobarokk gyóntatószékek. 1894-ben a templom tornya új vörösréz burkolatot kapott, a kupola díszítményeit újraaranyozták. 1896-ban az ezredéves évforduló tiszteletére 16 fenyőfát ültettek a plébánia kertjébe; 1897-ben a templom két új szoborral (Szt. Erzsébet és Szt. Péter) gyarapodott. Az egyháztanáccsal karöltve 1893-ban megszervezte a Szentesi Katolikus Kört azzal a céllal, hogy a katolikus lakosok szellemi, társadalmi és anyagi érdekeit előmozdítsa, a valláserkölcsöt, közművelődést és összetartozást elmélyítse. (1904-ben a körnek díszes székháza épült a Szent Anna utcában.) Lehetőségeihez képest keményen fellépett az egyre nagyobb méreteket öltő kivándorlás és a népszaporulatot jelentősen csökkentő egykézés visszaszorítása érdekében. Missziós tevékenységét siker koronázta. Érdemei elismeréseként 1882-ben alesperesi, 1893-ban apáti címet nyert, 1900-ban pedig XIII. Leó pápa udvari papjává, pápai prelátussá nevezte ki, amely méltóságban a bíbornok után következik. Sima Ferenc lapszerkesztő, volt országgyűlési képviselő, aki maga református vallású volt, vezércikkben köszöntötte Uhlár Istvánt a magas kitüntetés elnyerése alkalmából: "Nagy kitüntetés ez, melyben vidéki plébánián fungáló lelkipásztor még alig részesült Magyarországon. Nagy egyházi érdem kell ahhoz, hogy egy szerényen félrevonult, világias szereplésben tündökölni egyáltalán nem kívánó, s magának semmiben sehol elsőbbséget nem követelő egyszerű plébános, habár apátúri ranggal bír is, a római egyház fejedelmének figyelmét, elismerését vívja ki magának" - írta Sima, majd így folytatta: "Nincsen pap Magyarországon, ki fenséges hivatásának nagyobb önzetlenséggel és odaadóbb buzgósággal szentelné életét, mint ez az egyházi férfiú, aki csak mindig pap akart lenni, de nehéz viszonyok között hazafiúi kötelességéről sem feledkezett meg soha, de egy egész ember mértékével, erejével, tekintélyével és hozzáférhetetlen erkölcsi súlyával lépett fel - ha kellett a hatalommal szemben is - a nép érdekében joga és igazsága mellett." A háború előestéjén változatlan buzgalommal folytatta egyházgyarapító tevékenységét. 1910-ben a Szent Anna templomot jelentősen átalakítatta: kívül és belül újrafestették, tetejét díszes eternitpalával födték be. Ekkor készültek a mennyezet szecessziós stílusú secco képei, Endre Béla és Rudnay Gyula festőművészek alkotásai. Két évvel később átadták a Központi Katolikus Népiskola korszerű, reprezentatív küllemű, magyaros szecessziós stílusú épületét, amely Dobovszky József István helyi építész tervei alapján készült. Az új iskola falán emléktábla örökítette meg az építkezést elhatározó egyháztanács tagjainak, valamint Uhlár István plébános-elnök nevét. Szentes román megszállása idején, 1919. november 6-án hunyt el. Mivel a helyi újságokat a megszállók betiltották, nekrológ nem jelenhetett meg róla. Ezt pótolta az 1928-ban megjelent várostörténeti monográfia, amelyben az alábbi jellemzés olvasható Uhlár Istvánról: "Uhlár tipikus megszemélyesítője az új idők kitűnő katolikus papjainak. Szelídlelkű, elmélyedő, a világi dolgok iránt érzéketlen, de annál megértőbb, példaadó és serkentő lelkipásztor, aki egyháza gyarapodását és megerősödését a lelki élet elmélyítésében, s a hívek egyházias nevelésében látja....". A felekezetek feletti általános közmegbecsülést jelezte, hogy 1932-ben utcát neveztek el róla Szentesen, amely ma is őrzi a jeles egyházi férfiú emlékét. Labádi Lajos

<<< Vissza