Az állandó színházak elterjedéséig vándor színtársulatok járták az országot, igen mostoha körülmények között terjesztve a kultúrát, a magyar irodalmi nyelvet, szórakoztatva a nagyérdemű közönséget. A XIX. század első felétől számos társulat városunkban is megfordult, hol szabadtéren, hol pajtákban, magánházak udvarán adva elő produkcióikat. A korai időkből emlékezetes maradt Hevesi Imre "magyar színészeti igazgató" színtársulatának vendégszereplése 1838. január és március között. 1854. május-június folyamán hasonlóan szép sikereket arathatott városunkban Láng Boldizsár debreceni színtársulata, amelynek ekkor már tagja volt Paulay Ede, a Nemzeti Színház későbbi főrendezője, majd igazgatója. Az 1867-es kiegyezést követően rendszeresebbé vált a vándorszínészek megjelenése. 1868 nyarán Kovács Mór színtársulata három hónapig vendégszerepelt Szentesen, és igen megkedvelhette városunkat. Erre utal, hogy a direktor az elutazásuk előtt beadványban kérvényezte a városi tanácstól, hogy társulata az elkövetkező 3 évre kapjon engedélyt a szentesi vendégszereplésre, ezzel biztosítva a folyamatos fellépési lehetőséget. Kérelme teljesítése által "a Nagyérdemű műpártoló közönség először is: némi gyenge színtársulat ízetlen s bosszantó előadásaitól lenne megkímélve, - másodszor: magam pedig oly helyzetbe jönnék ezen időszaknak biztosítása által, hogy a már meglévő rendes színtársulatomhoz újabb s jelesebb tagokat szerződtetve, s könyvtáramat is jeles színdarabok által szaporítva, hiszem hogy e nemes város nagyérdemű műértő és színpártoló közönségének rendes, betanult s jó színi előadásaim által élvdús kellemes estéket szerezhetek, - s egyszersmind a nemzeti nyelv emelését és terjesztését - melynek a színészet egyik fő emeltyűje - elősegíthetem, s mozdíthatom" - érvelt Kovács Mór színigazgató. A változatosság biztosítása érdekében kérését nem teljesítették. Hamarosan felmerült az igény egy állandó színház létesítése iránt, amely kényelmesebb körülményeket biztosítana a közönségnek és a színtársulatoknak egyaránt. A nemes ügyet a vállalkozásairól ismert Rambovszky József, a főtér szomszédságában álló Zöldkoszorú vendégfogadó lengyel származású vendéglőse karolta fel. 1869 elején beadvánnyal fordult a városi tanácshoz, amelynek lényege: "Szükségesnek látván azt, hogy ily nagy népes városban a művelődést mulatva előmozdító színészet, ha nem is állandóan, de legalább az évnek kedvezőbb időszakában meghonosítassék, e célból egy oly állandó nyári színházat szándékozom deszkából a nagyvendéglő kertjébe építeni, mely a színészeti előadásra s a közönség befogadására igen kényelmes és alkalmatos lenne...Hogy azonban ily költséges építkezést hiába ne tegyek, e célra szükségem van a Tekintetes Tanács abbeli biztatására s magam megbiztosítására, hogy máshol színi előadásra senkinek engedélyt nem fog adni legalább 3 éven át...Amint a T. Tanács ezen alázatos kérésemet teljesítendi, azonnal hozzáfogok az építéshez, és a színtársulat megszerzéséhez." Rambovszky megkapta az engedélyt, így a nyári színkör (aréna) már 1869-ben megkezdhette működését. Az első két nyáron Szuper Károly színigazgató 30 tagú színtársulata vendégszerepelt a városban, majd egymást váltogatták a különböző társulatok. Az 1871-ben indult Szentesi Lapok c. hetilap a színházi idényre külön rovatot nyitott "Színészet" címen, amelyben tájékoztatott a színre kerülő darabokról, és kritikákat közölt az előadásokról, ill. a színészek teljesítményéről. A lapból tudjuk, hogy 1871 nyarán Váradi Ferenc társulata szórakoztatta a szentesieket. "Alig nyitott helybeli színtársulatunk bérletet, máris nagyobb pártolásnak örvend. Naponkint tapasztalhatjuk, hogy a színkör mindinkább tömöttebb és tömöttebb kezd lenni. És ez így van jól. Mert egy oly színtársulat, amely minden áron főtörekvésének tekinti azt, hogy a közönség bizalmát lehető legnagyobb mérvben megnyerje, valóban érdemes a tömeges pártolásra" - írta a színházi rovat vezetője. Az 1871-es idényben előadott darabok (a teljesség igénye nélkül) a következők voltak: A tücsök c. 5 felvonásos falusi életkép; Tóth Kálmán: A nők az alkotmányban c. vígjátéka; a Fokról fokra c. népies színmű; Remellay Gusztáv: Bácsi, vagy a szerelmes család c. 3 felvonásos vígjátéka; A műveltség és természet, vagy huszárok és dámák c. 4 felvonásos vígjáték; Shakespeare: Othelló c. drámája; Moliére: Tartuffe c. remekműve; Jókai Mór: Könyves Kálmán c. darabja; Szigligeti Ede: Lelenc c. 4 felvonásos színműve stb. A nyári évad végén az újság így búcsúztatta a színtársulatot: "Mielőtt e társulat távoznék, kötelességünknek tartjuk a T. közönség előtt itteni működését röviden körvonalazni. Idestova három hónapja, hogy előadásaikat a színkörben megkezdették, s e három hó alatt oly kitűnő repertoárt játszottak le, minővel talán nagyon kevés vidéki színtársulat dicsekedhetik, s a legnagyobb erély és buzgalommal igyekeztek a T. közönség műigényeinek megfelelhetni. Hogy sikerült-e ez nekik?...legjobban megmutatja az, miszerint a pártolás nemhogy csökkent volna, sőt növekedett...Megérdemlették-e a pártolást?...Szívünkre tett kézzel őszintén mondhatjuk: meg; mert míg egyfelől előadásaikra a legnagyobb műgondot fordítva, a művészet, a szellem magas honába emelték lelkeinket, másfelől külviseletök által igyekeztek bebizonyítani azt, hogy ez osztály ellen régi időktől táplált előítéletesség téves, s hogy nemcsak színészek, hanem mívelt emberek is, s hogy a színész megérdemli, miszerint végre-valahára e széles hazában nemcsak valami, hanem valaki is legyen. Szóval, mi csakis fájó érzelemmel vehetünk tőlük búcsút, érezve a veszteséget, hogy a hosszú téli estéken őket nélkülözni leendünk kénytelenek..." Labádi Lajos Szentes, 2004. aug. 8.

<<< Vissza