Képünkön: Az újjáépített szentesi hangár előtt rendezett '48-as centenáriumi ünnepségen, amit dr. Kunszeri Béla alispán, repülőtér-parancsnok, az OMRE Csongrád megyei megbízottja vezetett. Szviridov altábornagy, a Szövetségesek Ellenőrző Bizottságtól (SZEB), 1947 júniusától kiadta a magyar sportrepülőknek is a működési engedélyt. Gerő Ernő ígéretet tett a csörlőautónak alkalmas gépkocsi biztosítására. Minden együtt állt a repülés megkezdéséhez, csak pénz nem volt, mert az 1944 októberéig felhalmozott tőke szőrén-szálán eltűnt a bankszámláról. A várostól kapott 5000 forintos segéllyel indult a vitorlázó repülés. Ez az összeg elegendő volt arra is, hogy az üzemanyag-vásárláson túl, jusson az algyőiekkel közösen szervezett repülőtábor költségeinek finanszírozására is. Az algyői gépek a front előtt a hangárban maradtak és azokat '44 telén fűtésre használta fel a rászoruló lakosság. Dr. Kunszeri Béla nemes gesztusára, repülő barátságra mutat, hogy megosztotta a szentesi gépparkot a folyton duzzogó riválissal. A cserkészrepülők '44 októberi vezetői állományából Massányi Sándor, dr. Kunszeri Béla és Vass Mihály tért vissza a városba. A Szentesen élő növedékek addig is példásan összetartottak, spontán összegyűltek, de csak negyvenhat áprilisában jött el a jogszabályi feltétele az újjáalakulásnak. A döntés úgy született, hogy a MRSZ keretében, a cserkészszervezeten kívül hozzák létre a Szentesi Sportrepülő Egyesületet, melyet a lokálpatrióta újságíró túlfűtöttségében, "világhírűnek" aposztrofált. Vezetőjének dr. Kunszeri Béla, megyei másodjegyzőt választotta meg a tagság. Nagyon fontos volt, hogy a politikai támogatottság és gazdasági segítés miatt, a döntéssel valamennyi politikai párt és szervezet egyetértett. (folytatjuk) Pusztai János

<<< Vissza