Általánosan ismert, hogy gróf Széchenyi István szívügyének tekintette a lótenyésztés fejlesztését, valamint a lovassportok meghonosítását Magyarországon. Ezek elősegítése érdekében a nagy reformer és társai 1828 májusában megszervezték az első lóversenyt Pesten, és még ugyanebben az évben Széchenyi megjelentette a Lovakrul című munkáját. A nemes kezdeményezés vidéki elterjedését az 1848/49-es háborús évek, majd az idegen elnyomás évtizedei meggátolták. Szentesen és környékén a korai időktől kezdve egyik fő ágazatnak számított a lótartás. 1820 körül közel 3500 lovat írtak össze a városban; ez a szám az 1870-es évekre 6500-ra, az 1890-es évek elejére pedig közel 8000-re emelkedett. Az összeírt lovak többsége természetesen igásló volt, de az állomány egynegyed részét általában a ménesbeli lovak és a csikók tették ki. A lovak helyi versenyeztetésére első alkalommal 1874. augusztus 16-án került sor. A verseny megszervezését a Csongrád Vármegyei Lótenyésztési Bizottság kezdeményezte, megnyerve az illetékes miniszteriális szervek támogatását, amelyek egy 30 aranyból és egy 10 aranyból álló állami díjat tűztek ki az indulóknak. A város magára vállalta a versenypálya kialakítását, a nézőtéri tribün felépítését, versenybírák felkérését, továbbá egy 50 forintos pályadíj felajánlását. A szentesi hölgyek a saját köreikben gyűjtést indítottak egy különdíj kitűzésére. Az ún. tehénjárás gyepén megrendezett nagysikerű lóversenyről, amelyen csak megyebeli lakosok indulhattak, a Szentesi Lap az alábbi tudósítást tette közzé: "Múlt vasárnap, augusztus 16-án tartották meg a szentesi első lóversenyt. Új dolog, nem csoda, ha rendkívüli érdeklődéssel viseltetett iránta városi közönségünk. Tömérdek néző gyűlt egybe a versenytérül kitűzött helyen. - De nemcsak városunk, hanem a megyebeli egyéb községek is érdeklődtek a verseny iránt, részt vevének azon lakói is, részint mint nézők, részint mint versenyzők. - Hatalmas éljenek fogadták a célhoz ért első futtatókat. Az eredmény a következő: az első állami díjból nyert Kristó Nagy Imre szentesi lakosnak lova 12 aranyat, Csúcs Ferenc szentesi lakosé 10 aranyat, Pálfi Ferenc Szeged város polgármesterének lova 8 aranyat. Az állam által kitűzött II. díjra pályázók közül nyert: Héjja Ignác szentesi lakos lova 6 aranyat, Forgó N. csanyi lakosé pedig 4 aranyat. A III., vagyis Szentes város által kitűzött díjért futtatók közül: Adler Lajos szegedi lakos lova nyert 30 forintot, Bihari N. szegvári lakosé 20 forintot. Végre a IV., Szentes város hölgyei által kitűzött díjon, melyért csakis az előbbi versenyekben győztes lovak futhattak, következők osztakoztak: Kristó Nagy Imre szentesi lakos lova nyert 50 forintot, Héjja Ignác ugyancsak szentesi lakosé 30 forintot, Pálfi Ferenc szegedi polgármester lova pedig 21 forintot." A lóverseny után került sor az állam által a Csongrád megyei lótenyésztés emelésére adott jutalomdíjak kiosztására. Kétféle díj volt kitűzve: a szopós csikóval bemutatott anyakancák számára 46 arany, valamint a hároméves kancacsikók számára 34 arany. Az eseménydús napon a vidéki vendégek részére díszebédet szerveztek a Zöldkoszorú vendégfogadóban. A Szentesi Lapból tudjuk, hogy: "Ugyancsak a múlt jeles vasárnapon estve a helybeli dalárda a színkörben hangversenyt rendezett, mely nagyszámú hallgatóság jelenlétében jó sikerrel ment végbe. A hangversenyt reggelig tartó táncvigalom követte a nagyvendéglő termében, mely alkalommal városunk a vidék szépeinek igen díszes vendégkoszorúját üdvözölhette." Fényes sikerrel ment végbe tehát a városunkban rendezett első lóverseny, ennek ellenére nem váltak gyakoribbá a hasonló rendezvények. Eddigi ismereteink szerint 1882-ig kellett várni a következő nagysikerű szentesi lóversenyre. Labádi Lajos

<<< Vissza