Szalai István (1816 - 1878)
1816-ban született Visontán. Édesapja a falu iskolájának rektora és jegyzője
volt egy személyben. Tanulmányait Csurgón, Losoncon és Debrecenben végezte,
majd az 1840-es évek közepén egy évig a berlini egyetem hallgatója volt.
Hazatérését követően 1846-tól hat évig Szikszón, hét esztendeig pedig Bükkszentmihályon
lelkipásztorkodott. 1859-ben került Szentesre, 18 jelölt közül választották
meg a református gyülekezet papjának. 1861-től a Békés-Bánáti Egyházmegye
tanácsbírói, 1862-től főjegyzői tisztségét töltötte be, 1876-ban esperessé
választották. Szalai István jelentős tudományos munkásságot fejtett ki.
"Egy kő az egyezményes philosophia templomához" című művét 1856-ban
a Magyar Tudományos Akadémián is felolvasták. 1858-ban jelent meg akadémiai
kiadványként a "Tapasztalati lélektan", ami első munkájának kibővített
változata volt. Eredményes kutatómunkájának köszönhetően a Magyar Tudományos
Akadémia levelező tagjává választották. 1865-ben látott napvilágot Sárospatakon
az "Elméleti lélektan". 1870-ben akadémiai pályamunkát készített
"A családi élet alapja a belőle folyó kötelességekkel együtt"
címmel. Szalai István tudományos munkásságának szerves részét képezik azok
a bölcsészet- és természet-tudományi, valamint egyházi tartalmú cikkek,
amelyek különböző szakfolyóiratokban jelentek meg. 1878. március 6-án hunyt
el, 62 éves korában.
Futó Zoltán (1863 - 1921)
1863. május 15-én született Hódmezővásárhelyen. Édesapja, Futó Mihály
a vásárhelyi református főgimnázium igazgatója volt. Iskoláit szülővárosában
és Debrecenben végezte. A teológiai fakultást 1884-ben fejezte be, az
1885-86-os tanév téli félévét Berlinben, a nyárit pedig Baselben töltötte.
Hazatérését követően a második lelkészi vizsgát kitűnő eredménnyel tette
le, Nádudvarra került, 1887 júliusában pedig a temesvári egyesült protestáns
egyház lelkésze lett. Az önálló református egyházközség lelkipásztoraként
10 évet szolgált Temesváron, 1898-ban került Szentesre. 1899. április
9-én először tartott gyermek istentiszteletet meghonosítva ezzel e szertartási
formát a városban.
Az 1900. november 25-ére összehívott egyházi értekezleten az ő kezdeményezésére
mondták ki a Szentesi Református Kör megalakítását, amelynek elnökévé
választották. Az 1905. október 20-án a megyegyűlés által megválasztott
Alkotmányvédő Bizottság egyik alelnöki tisztségét vállalta el. A Békés-Bánáti
Egyházmegye tisztikarában igen fiatalon szerepet vállalt, al-, majd főjegyzőként,
később pedig tanácsbíróként tevékenykedett. 1913-ban esperesnek választották,
ünnepélyes beiktatására az április 18 és 20. között Szentesen tartott
egyházmegyei közgyűlésen került sor. 1921. november 8-án hunyt el szívszélhüdés
következtében. A hálás utókor 1932-ben utcát nevezett el a lelkipásztorról.
Gilicze Antal és Gilicze László
Gilicze Antal 1885. május 30-án született Szentesen református családban.
Édesapja, Gilicze Sándor bognármesterként, édesanyja, Kanász Nagy Jusztina
pedig varrónőként dolgozott. Házasságukból hét gyermek született, akik
közül csak hárman (Antal, Kálmán, Sándor) érték meg a felnőttkort. Az
elemit a szentesi református egyházi iskolákban, a gimnázium nyolc osztályát
pedig az állami főgimnáziumban végezte. 1905 szeptemberében iratkozott
be a debreceni református akadémiára, majd elnyerte a Csongrád vármegye
kezelésében lévő "Horgos-Kárász"-féle ösztöndíjat. 1910. március
1-ig bejegyzett segéd-lelkészként tevékenykedett Futó Zoltán mellett,
majd a ceglédi, a siklósi, az őcsényi, az érsekcsanádi és a kajdacsi gyülekezetben
szolgált. Szentesi működése idején alakult meg a Lórántffy Zsuzsanna Egyesület,
a Keresztyén Leányegyesület és a Református Asszonykör. Tagja volt Csongrád
megye törvényhatóságának, Szentes, Magyartés és Fábiánsebestyén képviselő-testületének
is. 1944. május 29-én, egy nappal 59. születésnapja előtt hunyt el.
Az iránta érzett tisztelet is közrejátszott abban, hogy a szentesi egyházközség
a felsőpárti lelkészi állásra Gilicze Antal fiát, Lászlót választották
meg, aki 1915. november 4-én született. Elemi és középfokú iskoláit Siklóson
és Szentesen végezte, majd a budapesti teológiára iratkozott be. Három
évet töltött Amsterdamban, 1942 júniusában egyházjogból doktori vizsgát
tett. Segédlelkészként Budapesten, Kiskunhalason, Kajdacson, valamint
a szilicei konferencia telepen szolgált. Várady Erzsébetet 1946. április
22-én vette feleségül, házasságukból négy gyermek született. (folytatjuk)
Kovách Péter és Mód László
|
