A "Virágszínvonalasabb Szentesért" városszépítő versenyben a Hajléktalan Segítő Központ bizonyult a legvirágosabb munkahelynek. Az intézmény kertje mellett elhaladó kerékpárosok is lelassítanak és bámulják a korábban elhanyagolt, valamikori szeméttelep helyén kialakított zöldterületet. Ezt Kocsyné Takács Ildikótól, az intézmény vezetőjétől tudom meg, aki a bejáratnál begóniasor mellett fogad. Belépve a kertbe, nem is kérdéses, minek köszönhető a pályázaton elért első hely. - Nem a versenyre készültünk vele - mondja Kocsyné egy nádtetős asztalhoz telepedve. - Négy év folyamatos, tervszerű munkája a kert. Azzal kezdődött, hogy feltöltötték földdel a köves területet, melynek nyomai már csak az olajfák szegélyezte kerítés tövében fedezhetők fel. Adományokból érkezett cserjékkel ültették be az udvart. Folyamatosan segíti őket Csikai Miklósné, a Bartha János Kertészeti Szakképző Iskola igazgatója, ezt mutatják a pázsiton például a rózsa -, a boróka - és a tujabokrok is. Egynyári virágok mindig maradnak számukra Szatmári Pál kertésznél. Az örökzöldek télen is a kert díszei. Szépen növekszik az a fenyő is, melyet az egyik karácsonyra kaptak. Az intézmény dolgozói maguk is hoztak növényeket, így például hársfát. Egyik kollégájának, Fazekas Józsefnek kis "tangazdaságát", benne mandulafával is megmutatja az igazgató, miután a kert látványa sétára hív. Jobb helye volt az udvaron, ezért kiültették azt a leandert is, amelyet egy ideig a szobájában nevelgetett a hajléktalanszálló egyik lakója. A kert kuriózuma a sással, kövekkel szegélyezett, bokáig érő vizű tó, mely a gondozottak munkája. A közepére helyezett kis szigetre locsolórózsát rejtettek, így olykor szökőkútban is gyönyörködhetnek a lakók. - Olyan ez, mint az oázis a sivatagban - utal az intézmény vezetője a tavacskától pár méterre lévő, kevésbé tetszetős külsejű épületekre. Ezekben a házakban mintegy negyvenen élnek - az igazgató szóhasználatában - az otthontalanok. A kert azt a célt is szolgálja, hogy ezeknek a fedél nélkül maradt embereknek se kelljen szégyenkezniük, magyarázza Kocsyné Takács Ildikó. A pénzdíjat bográcsos főzőhely kialakítására és padok beszerzésére szeretnék fordítani. A gondozottakat nem kell rábírni, hogy műveljék a kertet, hangsúlyozza az igazgatónő, anélkül is szívesen teszik, s a munkájuktól ilyen szép az udvar. Egyikük, Horváth János is azért foglalatoskodik a virágokkal, mert szereti őket, s már idézi is a jól ismert szólást, mely szerint ő bizony rossz ember nem lehet. A lakóktól nem kell félteni a városi ültetvényeket, nem lopkodják ki az ablakokból sem a palántákat, teszi hozzá az igazgató. Tudják értékelni a virágokat, a szép környezetet, lévén maguk is erre törekednek. D. J.

<<< Vissza