A Szentesi Városi Úszóklub tehetséges éremgyűjtője, többszörös bajnok Mordvincev Sándor. Ukrajnában, Ungváron született '88. június 1-jén. A szülei ott is élnek Kárpátalján, ott dolgoznak. A gyerekek közül Sándor Szentesen jár iskolába, a helyi klubban edz. Nővére Debrecenben tanul, egyetemen. Fiatalon, 13 évesen került el otthonról. Egészen véletlenül kötött ki Szentesen. Édesapjával, aki vízilabdaedző, a szeniorúszókkal jött Magyarországra. A városban edzőtáboroztak az ukrán csapattal. Sándor ott úszkált a 25-ös medencében, mígnem Paulovics Tamás fölfigyelt rá. - Gondolom, látott valamit bennem. Beszélgettünk, az edzőtábor végén és megkérdezte: volna-e kedvem Szentesen versenyszerűen úszni? Mindig is az volt a vágyam, hogy Magyarországon tanuljak. Odakint, nálunk akkor már elég gyatrák voltak a körülmények. Mondtam: a szüleimmel kell megbeszélni. Fölmentünk a budapesti szeniorúszó világbajnokságra, majd azt követően anyukámmal tértem vissza Szentesre. És itt ragadtam. - Mióta úszol? - Az úszást hároméves koromban kezdtem, de igazából tízéves korom óta űzöm versenyszerűen. Édesanyám is úszott régen, a nővérem is, édesapám ma is vízilabdaedző. Vízhez kötődöm gyerekkorom óta, és hát volt is kitől tanulnom. Próbálkoztam vízilabdával, apa szorgalmazta, hogy pólózzak, de nekem az úszás jobban tetszett. Megpróbálkoztak ezzel itt, Szentesen is, de az úszást választottam. Úgy érzem, ebben jobb eredményeket érhetek el. Azért jöttem el ilyen messzire. - Kik foglalkoztak, foglalkoznak veled? - Először Sóti Richárd volt az edzőm fél évig, majd Paulovics Tamás, most Kádár Róbert foglalkozik velem. Tudom, több neves úszó került ki innen, a szentesi uszodából. Amerikába például. Még három éven van, utána én is követni szeretném őket. Azt mondja, nem volt könnyű a szüleitől távol élni. Húsvétkor, karácsonykor, nagyobb ünnepeken találkoznak, és természetesen a nyári szünetben. Kollégista, korábban az általános iskolaiban lakott, hétvégeken, amikor a kolesz zárva volt, Paulovicséknál, majd az osztálytársánál. Hogy gimnazista lett, átköltözött a Terney Béla Középiskolai Kollégiumba. Másodikos lesz szeptemberben, angol speciális osztályba jár. Jól megy a tanulás is, 4 egész az átlaga. - Más sportág? - Nálam a vízisportok mindig előtérbe kerültek. Régen dzsúdóztam, kézilabdáztam, de versenyszerűen csak az úszást művelem. Apukám volt az első edzőm. Gyors 100-200 méter a kedvelt úszásnemem, ezeken érek el eredményeket. Pillében a 100 méter most már. A lehetőségek adottak, jobbak, mint Ungváron. Vannak apróbb problémák, például az, hogy a 25-ös medencében úszunk, a lábunk kilóg. A konditerem sem a legjobb. Azt mondja, apróságok más klubokhoz képest. - Szabadidő? Ha van, hogyan töltöd? - Ritka. Pihenek, olvasok. A haverokkal eljárok szórakozni, a három év alatt sok barátra tettem szert. Az iskolát is komolyan kell venni. - Példaképed? - Alexander Popov. Nagyszerű ember, nagy sportoló. Bécsben találkozhattam volna vele, ha kimegyek. Mordvincev Sándor ideiglenes tartózkodási engedéllyel él Magyarországon. Azt mondja, reméli, hamarosan meglesz a kettős állampolgársága is. (lovas)

<<< Vissza