Az előző lapszámban Sima László életútjának ismertetése kapcsán utaltunk rá, hogy kilencven éve, 1914-ben jelent meg legfőbb műve: Szentes város története. A helyi sajtó már 1912 végén hírül adta a hiánypótló munka első kötetének elkészültét, de a megjelentetésének kérdése csak a következő év februárjában került a képviselő-testület elé. A közgyűlés előtti napokban az Alföldi Ellenzék c. újság elismerően írt Sima könyvéről: "Sima László a városi levéltárnak gazdag és eddig nagyon kevéssé ismert anyagát felhasználva, évek során át keresett-kutatott, amíg sikerült egybeállítani eredeti, hiteles források alapján városunk történetét. A közgyűlés elé ez alkalommal művének első része kerül, amelyik a város keletkezésétől az örökváltságig terjed. Hatalmas, nagy munka ez, amelyik Sima avatott és a szentesi közönség által jól ismert írói talentumának sikerült alkotása, amelyik hűségesen, amellett élvezetes stílusban írja le azokat a küzdelmeket, melyeken ez a város keresztülment évszázadokon keresztül." A közgyűlésen a munka szintén dicséretekben részesült, de kimondták, hogy megjelentetése előtt ki kell adni szakmai bírálatra. A felkért lektorok - Molecz Béla főgimnáziumi tanár és dr. Ecseri Lajos ügyvéd, közgazdasági író - a legnagyobb elismeréssel írtak Sima alkotásáról, így a közgyűlés 1913. június 24-én határozatot hozott a könyv kinyomtatásáról; a szerzőt 500 korona tiszteltdíjban részesítve. Az elkészült várostörténeti mű példányai 1914 végén, 1915 elején hagyták el a nyomdát. A nagy érdeklődéssel várt könyv előszavában Sima László így vallott alkotásának létrejöttéről: "Munkámban Szentes viszontagságos múltjának és fejlődésének első egységes, kimerítő leírását adom az olvasó kezébe. Nem a hiúság és a feltűnni vágyás késztetett arra, hogy sokirányú elfoglaltságom mellett fönnmaradó időmet szülővárosom történetének megírására fordítsam, hanem annak a sajnálatos visszás helyzetnek érzése és átlátása, hogy Szentes város történetével eddig komolyan senki nem foglalkozott, hogy valósággal terra incognita (= ismeretlen föld, terület, vidék) az, amelynek még legkiemelkedőbb momentumai is alig, vagy éppen nem ösmeretesek, s még ezek tekintetében is hiányos, sokszor egyáltalán helyt nem álló tudósításokat fogadunk el valóságnak. A cél, amelyet magam elé tűztem az, hogy szülővárosom közönségének kezébe olyan könyvet adjak, amelyből e város múltját megösmerheti. Alig van város az országban, amelynek történetében több tanulság rejlenék, mint Szentes történetében. Nem dőltek ugyan itt el országra és világra szóló események, de Magyarország történetének legszomorúbb időszakát a legkeservesebben sínylette meg, csaknem teljesen megsemmisült, azonban lakosságának kitartó szívóssága és ragaszkodása ehhez a földhöz, megtartotta, s az egykor jelentéktelen jobbágy falúból fejlődő, virágzó, kultúr város lett. E város múltja megérdemli az elbeszélést, viszont történetének meghallgatása alkalmas arra is, hogy a város polgárságában felébressze a múlt iránti kegyeletet, a tiszteletet a régi idők nagy emberei iránt, és ébren tartsa a jövőbe vetett hitet és bizalmat. Munkámat e kitűzött célomhoz képest legelső sorban szülővárosom közönségének igényeihez alkalmaztam. Igyekszem mindenütt tartózkodni a nehézkes és száraz előadástól, nehogy unalmassá váljék az. Országos eseményeket csak ott és annyiban tárgyalok, amennyiben azok a mi városunk és határa történetének hátteréül szolgálnak. - Csongrád vármegye történetével szintúgy csak akkor foglalkozom, ha az események megérthetése érdekéből arra múlhatatlanul szükség van. Arra igyekszem, hogy valóban Szentes város történetét nyújtsam, és a város múltjának elbeszélése ne vesszen el az általánosságokban. Jelentéktelennek látszó dolgokat is följegyzek, hogy minél hívebb képét nyújthassam a város fejlődésének, népe életének, s kimerítő gonddal tárgyalom mindazokat a kérdéseket, amelyek akár e város egyetemének, akár lakossága egy részének sorsát érdeklik, s arra hatással voltak... Amidőn a föntiek előre bocsátása után átadom munkámat városom közönségének, azt az óhajtásomat fejezem ki, hogy találjon az olyan kedvező fogadtatásra és szolgáljon a múltak történetében rejlő tanulságok olyan megértéséül, amilyen lelkiismeretesen buzgólkodtam annak megírásán. Jól tudom azt, hogy minden szorgos igyekezetem dacára, ama nehézségek folytán, amelyekkel munkámban meg kellett küzdenem, számos hiánya maradt művemnek. De számolok azzal az elnézéssel, amelyre joggal számít mindenki, aki elsőnek foglalkozik még soha nem tárgyalt dolgokkal. Odaadó szorgalommal, munkát és fáradságot nem kímélve igyekeztem magamra vállalt föladatomnak megfelelni, s ami hiány munkámban maradt, nem a lelkiismeretes igyekezetemen múlott. Pótolja azt a jövendő történetírója." Sima László közel 600 oldalas munkája ma már könyvritkaságnak számít, igen nehéz hozzájutni. Üdvös lenne hasonmás kiadvány formájában ismét közkinccsé tenni, ezúton tisztelegve első monográfusunk emléke előtt. Az már csak ráadásnak számítana, ha 90 évi porosodás után végre kiadásra kerülne munkájának kéziratban maradt második kötete, amely 1837-től 1849-ig tárgyalja városunk történetét. Labádi Lajos

<<< Vissza