A szentesi református egyház 1859-ben határozta el egy négyosztályos gimnázium felállítását, amely az elemi iskolai oktatástól elkülönült. Az október 1-jén megnyílt első osztály tanárául a 26. életévében járó Zolnay Károlyt hívták meg, aki a következő esztendőben egyedül oktatta az elsős és a másodikos diákokat. A harmadik osztály beindításakor Fülöp Mihály személyében kisegítőt kapott. Az egyháztanács 1862 nyarán országos pályázatot hirdetett a III-IV. osztályok tanári állására, amit a kilenc jelentkező közül Csukás Benjamin gyönki gimnáziumigazgató nyert el. Zolnay és Csukás fáradozásainak köszönhetően az intézmény 1864-re 6 osztályossá fejlődött, ahol 4 rendes és 2 rendkívüli tanár oktatott. A gimnáziumot az egyházi adókból, a tandíjakból és a különböző városi segélyekből tartották fenn. Az 1864/65-ös tanévben a bejegyzett tanulók száma a hat osztályban elérte a 140-et. Az intézmény önálló épülettel nem rendelkezett, az oktatás a Központi Református Fiúiskolában folyt. 1871-ben a város vette át a középtanoda fenntartását egybekötve a polgári fiúiskolai képzéssel. A gimnázium új helyéül a Széchenyi ligetben lévő vigadó épületét jelölték ki, ahol az intézmény 1887-ig működött. A szentesi református gimnázium tanárai: Zolnay Károly (1859-1871),Fülöp Mihály (1861-62), Csukás Benjamin, Öreg János (1863-1864), Tomori Szabó Sándor (1865-1866), Belák János, Dósa Elek (1865-1871), Joó Károly, Zoó János. Csukás Benjamin Régi nemesi családból származott, felmenői 1499-ben nyerték el a nemességet és a Zétényi előnevet. Édesapja, Csukás András Baján élt, 1832. július 7-én kötött házasságot Dömötör Judittal. Benjamin nevű fiuk 1833. augusztus 5-én született Izsákon. A tanári diploma megszerzését követően a gyönki gimnáziumban kezdte pályafutását. 1862. október 1-től a szentesi református gimnázium tanára és megbízott igazgatója lett. 1865 és 1869 között kinevezett iskolaigazgatóként állt az intézmény élén. A tanítás mellett jelentős szerepet vállalt a helyi közéletben is. 1866-ban több társával együtt egy Polgári Olvasókör, valamint egy Tűz-kármentesítő Egylet megalakítását szorgalmazták. 1868-tól városi képviselőként tevékenykedett, a Vasútügyi és a Kolera Bizottság elnöke, valamint a jogi, az egészségügyi és a kertészeti szakosztályok tagja volt. 1869-ben ő kezdeményezte és harcolta ki a polgári fiú- és leányiskolák felállítását. 1870-ben Szentes Város Iskolaszékének jegyzőjévé, 1872-ben pedig elnökévé választották. 1871 és 1874 között a református egyház főgondnoki tisztségét töltötte be. Működése alatt rendbe szedte az egyház zilált anyagi ügyeit, tőle indult ki a felsőpárti református templom felépítésének terve is. Sokirányú közéleti tevékenysége mellett jelentősnek mondható publicisztikai munkássága. Hosszas betegeskedést követően 1879. május 29-én hunyt el Szentesen. Az egyház és a város kapcsolata A XVIII. század közepéig színtiszta református vallású településen a városi és az egyházi vezetés igen szorosan összefonódott egymással. A mindenkori főbíró egyben az egyház főgondnoki tisztségét is betöltötte, a tanácsnokok pedig a presbitérium tagjai közé tartoztak. Az 1740-es évektől már választottak külön egyházi gondnokot, ám a főbírónak ezt követően is szigorú elszámolással tartozott, a számadásokat a város pecsétjével látták el. Egyházi közvetítés révén kerülhetett a település 1730-ban vésetett pecsétnyomójára a pálmafa szimbólum, amelynek számos változata alakult ki a későbbiek folyamán. A városi vezetés és a református egyház szoros kapcsolata a XIX. század folyamán is fennmaradt. Például Burián Lajos, Sarkadi Nagy Mihály és Kristó Nagy István polgármesterségük mellett főgondnoki tisztséget vállaltak a gyülekezetben. Kristó Nagy István (1816 - 1900) 1816. január 6-án született Szentesen. Az 1872. május 14-én tartott közgyűlés alkalmával Ónodi Sándor ügyvéd ellenében 123:42 szavazati arány mellett polgármesterré választották. A város vezetőjeként 1878. május közepéig tevékenykedett, amikor is Balogh Jánossal szemben alulmaradt a tisztújítás alkalmával. 1883-tól mintegy két cikluson keresztül az egyház főgondnoki tisztségét töltötte be. Működése idején öt iskola, a lelkészlak, a bérház és a templompillérek épültek fel, amelyek jelentős anyagi megterhelést jelentettek az egyház számára. 1900. február 11-én 85 éves korában hunyt el. (folytatjuk) Kovách Péter, Mód László

<<< Vissza