Képünkön: A Zöldkoszorú nagyvendéglő, mellette az új vigadó épülete Az orosz-lengyel ellenséges viszony miatt - különösen az 1830/31-es lengyel felkelés leverését követően, amely az önálló Lengyel Királyság megszűnésével végződött - igen sok lengyel család elvándorolt szülőhazájából. Az emigránsok jelentős része Magyarországot választotta lakhelyül. Többen Szentesen települtek le - pl. a Boriszlavszky, a Práznovszky stb. családok -, beilleszkedve a város életébe. A lengyel emigránsok közül a legismertebb és legnépszerűbb Rambovszky József vendéglős, szálloda- és kávéházbérlő volt, aki két évtizeden át meghatározta, alakította a szórakozási lehetőségeket és szokásokat városunkban. Életének korai szakaszáról annyit tudunk, hogy Varsóban született 1837-ben; felesége Schiler Mária, aki a Heves vármegyei Cibakról származott. A fiatal pár 1862 májusában a Torontál vármegyei Nagyszentmiklós mezővárosában telepedett le, ahol Rambovszky József a Kaszinó Egylet vendéglőseként működött. 1864-ben megszületett Jenő nevű gyermekük (ő később miniszteri osztálytanácsos lett). 1865 októberében elhatározták, hogy a család jobb megélhetése érdekében áttelepülnek Szentesre, ahol Rambovszkynak sikerült megszereznie a városközpontban található Zöldkoszorú nagyvendéglő albérlői jogát. (A vendégfogadó a Petőfi Szálló helyén állt, az akkori Fő utca és Úri utca sarkán.) Első dolga volt, hogy a Harruckern bárók idején - az 1700-as évek első felében - épült főtéri nagyvendéglő rozzant épületét némileg felújítsa. 1869-ben a vendéglő kertjében egy nyári színkört (arénát) építtetett, biztosítva ezzel a vándor színtársulatok rendszeresebb vendégszereplését. 1870 nyarán haszonbérbe vette a Széchenyi-ligetben újonnan épült vendégfogadót (ma múzeum), valamint a szomszédságában létesült gőz- és kádfürdőt. Az "Újvilághoz" címzett vendéglőben - ahogyan Rambovszky a ligeti vigadót elnevezte - rendszeressé váltak a zenés estélyek, bálok. 1871 tavaszán arról tájékoztatta a városi tanácsot, hogy az eddig csupán tisztálkodásra szolgáló kádfürdők egy részét a nagyközönség érdekében sziksós gyógyfürdővé kívánja átalakítani. Egyben szabályozta a fürdő használatának rendjét, amelynek értelmében a hölgyek és az urak más-más napokon vehették igénybe a szolgáltatásokat. (A rossznyelvek szerint erre az öltözői kukucskálás kiküszöbölése érdekében volt szükség.) Folyamatosan gyarapította a Zöldkoszorú nagyvendéglő szolgáltatásait is. Mivel ekkoriban Szentesen még nem volt kávéház, Rambovszky gondoskodott létrehozásáról. 1871 őszén központi vendéglőjének nagytermét új, ízléses bútorzattal rendezte be, elkülönítve az étteremtől és ivószobától. A társalgásra, olvasásra és közös játékokra kialakított kávézójába 17 féle újságot járatott, s a kávé és tea mellé felszolgálta cukrászatának készítményeit. 1874-ben a nagyvendéglő szomszédságában felépítette új vigadóját, amelyben az étterem és táncterem mellett egy állandó téli színpadot is létesített. Ugyanekkor a meglévő nyári színkört korszerűsítette, s 10 páhollyal kibővítette. Három évvel később a fenti létesítményeket egy kerthelyiséggel egészítette ki, amely nyári mulatságok rendezésére szolgált. Ennek megnyitásakor (1877. jún.) állapította meg a Szentesi Lap, hogy: "Ha visszaemlékezünk a nagyvendéglő akkori állapotára, mikor azt Rambovszky úr mint bérlő átvette, s az akkori állapotot összehasonlítjuk a maival, lehetetlen elismeréssel nem emlékeznünk Rambovszky úr érdeméről, ki ezen elhanyagolt épületet, udvarával együtt, a város egyik legdíszesebb helyévé tette." 1884 tavaszán ő rendezte az első virágkiállítást Szentesen. A korabeli híradás szerint a Kurcán túli díszkertjében megrendezett rendhagyó kiállítás "közel 3000 holland jácint, több mint 500 db különböző fajú nemesített rózsa, nagy mennyiségű kamélia, acália és ezeken kívül még számtalan díszes virágból fog állani", amelyeket meg is lehet vásárolni. Említést érdemel, hogy Rambovszkytól ered a szentesi gyökerű, de országszerte elterjedt "csoze" szó, amelyet a munkanélküli, semmittevő naplopókra alkalmaznak. A hagyomány szerint a lengyel származású Rambovszky a reggeli nyitáskor a Zöldkoszorú körül ácsorgó, lézengő naplopókat azzal köszöntötte, hogy: - No co jest? (Na, mi van? Mi kéne?) Majd némi alkalmi munka után (söprögetés, hordógurgatás), meginvitálta őket egy ingyen sörre, vagy fröccsre. A helyiek ezt a gyakran hallott "üdvözlést" magyarították "csoze"-ra, az ingyenélő naplopók megjelölésére alkalmazva. A szentesiek nagy szomorúságára, közkedvelt vendéglősük 1887 szeptemberében Szegedre költözött, ahol előbb a Fekete Sas Szállót, majd a Hétválasztó nevű szállodát üzemeltette. A helyi lapok valamivel később hírül adták, hogy az 1889. évi párizsi világkiállításon a Rambovszky József és társa által felállított "Magyar csárda" - amelyet a szentesi csárdák mintájára rendezett be és üzemeltetett - az egyik leglátogatottabb hely, amely jelentősen öregbíti hazánk és a magyar konyha hírnevét. A lap tudni vélte, hogy a világkiállítás után Rambovszky visszatelepül Szentesre. Ezt követően évekig nem lehetett hallani róla, egészen 1894-ig. Ekkor egy rövidhír tudatta, hogy egykori vendéglősünk október 9-én, 59 éves korában Budapesten elhunyt. Hajdan népszerű létesítményei azóta régen elenyésztek, feledésbe merültek, de szorgalmas életének emlékét megőrzik e sorok. Labádi Lajos

<<< Vissza