Örömmel értesülhettünk, hogy a szentesi kórház rövidesen dr. Bugyi István (1898-1981) sebészfőorvos, c. egyetemi magántanár, a kórház egykori igazgatója nevét veszi fel. Ez alkalmat megelőzően adom közre Bugyi tanár úr egyik levelét, melyben a 75. születése napjára küldött üdvözlést köszöni meg. A levél részletét annak idején a Csongrád Megyei Hírlapban közölte Szabó Róbert. Megkapott a részlet emelkedett gondolatsora, szépirodalmi igényességű stílusa, ezért a pártbizottság titkárnőjétől lemásolásra elkértem akkor a levelet. Azóta Szentes szépirodalmi öröksége témakörében megtartott előadásaimon idézem a levél részleteit annak igazolásául, hogy működött Szentesen egy kivételes szellem, akinek emlékét nemcsak sebészorvosi tevékenységéért ápoljuk, hanem nyelvi igényességéért is tiszteljük. A következőkben olvashatják a levél teljes szövegét betű- és írásjel-hű formában. Bucsány György Labádi Lajos PB titkár elvtársnak Szentes - Kossuth u. 18. Kedves Barátom: Hálásan köszönöm f. hó 5-én kelt, Pártunk nevében íródott elismerő soraidat és jókivánatokat abból az alkalomból, hogy 75 viharos esztendő elsuhant felettem. Az élet egyetlen célja és ami igazi örömmel töltheti meg: a munka. Ezzel nem fukarkodtam, így sok örömöm is volt életem folyamán. Hogy miért nem lettem hűtlen és nem hagytam el szülővárosomat, annak oka végtelen egyszerű. Szívemhez nőtt ez a város, lakóival együtt. A végtelen világnak van egy parányi atómja, a mi naprendszerünk. Ebben kering egy porszemnyi plánéta, Földünk, hat világrésszel, amelynek egyike a vén Európa, benne egy kis ország, Magyarország. Kellős közepében egy ízig-vérig magyar városka: Szentes. Számomra minden. Ez az én világom. Szerettem és szeretem az okos, szorgalmas, szűkszavú, kissé zárkózott, soha nem hivalkodó szentesi magyart. Ők beszélik tisztán és legszebben, tájszólás nélkül anyanyelvemet. Csak itt, közöttük, ebben a városban éreztem mindig otthon magamat. Minden utcája, utcasarka, mindmegannyi utcaköve gyermek- és ifjúkorom egy-egy színpompás kedves emlékét őrzik: külhatárának, szántóföldjének valamennyi röge, legelőinek minden fűszála régi jó ismerősöm, hiszen évtizedeken át köztük barangoltam vadászgatás közben. Hát lehetett volna elhagyni nekem ezt a várost? Itt születtem, itt éltem le életemet, ennek a szentesi földnek humuszában fogok majd elpihenni a megtett út után. És munka közben szeretnék meghalni azzal az érzéssel, hogy munkatársaim folytatják azt, amit én már nem csinálhatok tovább és megnyugszom abban, hogy ami lehetséges volt számomra, azt meg is tettem. Őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszönt híved, elvtársi üdvözlettel Bugyi István dr.

<<< Vissza