1898. január 3-án Szentesen született, hétfői napon. Jeles napjait: hétfő, péntek, vasárnap mindvégig számon tartotta. Nehéz korban, az ország 60 százalékának elvesztésével járó, Trianoni békeszerződés után, a szétdarabolt országban - a szentesiek szerencséjére éppen szülővárosában kezdett el dolgozni, s tette ezt a kis alföldi várost határainkon túl is ismertté. Hedi-keppel jöttem a világra, írta később ironikusan önéletrajzaiban célozva itt születési rendellenességeire - farkastorokra és a nyúlajakra. Nyúlajkát még születésének az évében megoperálta Hercel Manó. Farkastorok műtétje csak részben sikerült, jellegzetes "nasalis" színezetű hangja élete végéig elkísérte. Talán ennek is köszönhető, hogy 1946-ban felajánlott Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Tanszékét, majd később a debreceni katedrát is visszautasította. Nekünk szentesieknek így volt jobb, de a magyar sebészet szempontjából hiányt jelent. A sors iróniája, hogy operatőreinek a nevével 1939-ben találkozott ismét. A sebészorvos című könyvéért Hercel Manó-díjat kapott. Szentesen járt iskolába és középiskolába. Kitűnt sokoldalúságával: több nyelven beszélt, jól zongorázott, jó atléta és úszó volt. Szerette és művelte az irodalmat, s talán ennek is köszönhető, hogy később sorra jelentek meg könyvei és közleményei. Szám szerint tíz könyv és százegy közlemény. Vonzódott a természethez, később kiváló vadász lett. Kortársai elmondása szerint neki örömet a természet járása, a vad hajtása jelentett, s nem annak elejtése. Élete végéig városszerte ismert kerékpárjával ment dolgozni. Fiatal éveiben (ami nála hosszabb volt) együléses motorjával "száguldozott" Budapest és Szentes között. 1933-ban kezdett dolgozni szülővárosában, meghallva Négyesi Imre akkori polgármester hívószavát. Előtte azonban Klebersberg Kunó jóvoltából a kor jelentősebb európai sebészeti klinikáin hosszabb-rövidebb tanulmányutat tett. 1933-tól a kórház igazgatójává nevezték ki. Új kórházi pavilonokat, kórtermeket, műtőket, kiszolgálóegységeket épített. A külföldi delegációkat is szívesen "hozták le" Budapestről Szentesre, büszkén bemutatva nekik egy "vidéki kórházat". A hivatalos látogatás után egy vadászat, vagy birkapörköltös vacsora következett, mert Bugyi István tudta, hogy barátságot igazán fehér asztal mellett lehet kötni. Sokat és jól operált. A paletta széles volt. Az ország minden pontjáról jöttek a híres "kék műtőbe" tanulni. Működése alatt valódi szellemi műhely lett a szentesi kórház. 1975-be nyugdíjba vonult, de l981. április 3-án bekövetkezett haláláig dolgozott. Egy középkori forrásunk így fogalmazott. Amiképpen meghalnak az emberek, megy feledésbe tetteik emléke. Ezért szükséges, hogy ami az utódok feledékenysége következtében kitörlődne, az írás segítségével éledjen fel. Dr. Papp Zoltán Szentes

<<< Vissza