A címben megjelölt sorozat beindításával egy időben a szegvári születések, házasságkötések és halálesetek közlését is elkezdte a Szentesi Élet. Az eredmény negatív. Öt szám áttekintése alapján megállapítható, hogy három örvendetes esemény, a születések mellett, hét szomorú eseményről, halálesetről volt módunk hírt adni. Házasságkötés nem volt. Pedig valamikor szebb napokat élt meg ez a település. Az Újkőkorból 75, az Avar-korból 335, a Honfoglalás korából 63 és a XI-XII. századból 301 régészeti lelet bizonyítja, hogy a régi emberek kedvelt letelepedési helye volt a mai Szegvár területe. A török időkben nem néptelenedett el teljesen ez a vidék. A szegedi szandzsákhoz tartozó vásárhelyi náhije 1560. és 1578. között végzett összeírási adatai szerint Szegvárt és a ma hozzá tartozó, de akkor különálló Szentgyörgyöt 81 adófizetésre képes ház-telekkel rendelkező magyar ember lakta. Ha figyelembe vesszük a középkori családmodell számát, ami öt fő, és beszorozzuk a családfők számával, 405 fős települést kapunk. Egy ilyen település a korabeli Erdélyben és a Magyar Királyság területén is életképesnek számított. Gróf Károlyi Sándor tevékenysége következtében lett a vármegye székhelye Szegvár. A II. József által elrendelt első magyarországi népszámlálás adatai szerint Szegvár tényleges népessége 2252 fő volt 1787-ben. A megyeszékhely vonzereje hatott a betelepülés növekedésére, ami párosult a korszakra jellemző egészséges népszaporulattal is. Szegvár lakossága már 1880-ban 5952 fő volt a hivatalos adatok szerint. Bár a megyeszékhely Szentesre költözött 1883-ban, a falu semmit nem veszített vonzerejéből, lakossága 1890-ben elérte a 6810 főt. A falu lélekszáma 1930-ban már 7979 fő. Ez a legmagasabb lélekszám a népszámlálási adatok tükrében. Az 1941-es év már fordulatot jelez. Harminckét fővel éltek kevesebben itt, mint tizenegy évvel korábban. Szólni kell egy megtévesztő adatról. A Tolnai Világlapja 1930. február 19-i számában a szegvári zöldkeresztről, dr. Vajdovich Árpád (a szentesi kórház volt igazgató főorvosának édesapja) községi orvos és Wagner Viktória szociáltestvér védőnő tevékenységéről ír. "Mintegy 10.000 lélek van a védőnőre bízva." "Ebből nem az következik, hogy Szegvár lakossága 1936-ban kétezer fővel több volt, mint 1930-ban. A cikk ugyanis "... 14 kilométer sugarú tanyavilág..."-ról tesz említést. Dr.Vajdovich Árpád és Wagner Viktória Mindszent, Derekegyház és Szentes tanyavilágában is végezte áldásos tevékenységét a teljes szegvári tanyavilág ellátása mellett. A megyei hivatal Szentesre költözése, a város természetes elszívó hatása, a tagosítást követő tanyarombolás, a mezőgazdaságra épülő iparosodást segítő kisvasút megszűnése, a természetes népszaporulat Szegváron is mutatkozó országos visszaesése vezetett napjainkig. Szegvár lakossága 2004. januári adat szerint mindössze 5027 fő. Némi reményre csak az olcsóbb falusi ingatlanárak adnak okot. Ez a tény és Szentes közelsége gyakran készteti megfontolásra a szerényebb jövedelmű, de ingatlant vásárló szentesieket. Mészáros Imre

<<< Vissza