Grohmann István az egykori híres repülőmodellező, a repülőtér parancsnoka, a tagság rendkívüli szimpátiáját élvezte, mert vagánynak találta a spontán repülési döntéseit. A kezdőkben ez a veszély nem ismerésének bátorságából táplálkozott, de a tapasztaltabbak fenntartással fogadták az apró repülési szabályzat sértéseket. Kora tavasz lévén, a böjti szelek szárnyán szokatlanul sok papírsárkányt röptettek az ifjak és felnőttek egyaránt. Grohmann István vadászszenvedéllyel vetette magát a sárkányölő mutatványba, természetesen nem Szent György módján döfő harceszközzel, hanem a vitorlázó pilóta kaszaboló szerszámával, a repülőgép szárnyával. A cimborával rácsapva - kezdetben még a repülőtérhez közeli áldozatokra - előszeretettel tépte le madzag pórázaikról a szebbnél-szebb papírsárkányokat. A sok, apró gépsérülésre nyilván felfigyeltek az OMRE-ban. Vajna Sándor oktató nemcsak segíteni jött az országos központból, hanem figyelő is volt a szentesi üzemnapokon. Grohmann István ennek ellenére sem hagyott fel az immár szenvedélyévé lett sárkányvadászattal. A papírsárkányt továbbra is eregetők okulva a veszteségeiken, az okosok alkalmazkodásával, távolabb húzódtak a repülőtértől. Így már hitelét vesztette az az állítás, hogy a sárkányosok veszélyeztetik a repülés biztonságát. Grohmann István ennek ellenére sem hagyott fel a szenvedélyével, így - mint korábban is - szeptember 17-én, a HA-5058 lajstromjelű Cimborában, utassal, a sárkányosok után eredt. A dolog rosszul sült el, mert oly mélyen berepült a város fölé, ahonnan már nem tudott visszatérni. A Damjanich utcai iskola melletti családi ház tenyérnyi udvarán kényszerült landolni. A gép jobb szárnya háztetőn, a bal szárny a szomszéd ház veteményes kertjében ért talajt. A Cimbora orra a telek Jókai utca felőli oldalán álló cseresznyefa tövének ütközött. A gép orrésze súlyosan roncsolódott, de a teljességhez képest ez annak a 30 százalékát érintő sérülés volt. A javítási szabályzat szerint Szentesen már nem volt helyrehozható a gép. Pusztai János

<<< Vissza