Ugye elhiszi a kedves olvasó, hogy az idei megszentségtelenített advent
után boldog karácsonyt kívánni, nem könnyű. Mert a szép szavak hiteltelennek
tűnnek. A csak igaz beszédet meg nehéz elviselni. Így aztán segítségre
szorul az öreg pap is, pedig már nagy rutinja lehet abban, hogy meleg
ünnepi harangok szóljanak minden szavából. De hála az Úrnak: vannak nekünk
nagy próféta-költőink, kik ha megszólalnak, azonnal az igazságra hangolódik
a lelkünk.
Mivel pedig ez a mostani karácsonyunk első az Európai Unióban, ezért nagyon
megörültem, mikor felfedeztem Ady Endrének egy karácsonyi elmélkedését,
méghozzá a huszadik század első karácsonyán. Mit is mondott ő annak tudatában,
hogy az első karácsony csak rangosabb a többinél: naptárilag?
Ezt mondta a Nagyváradi Napló olvasóinak: "Betlehem hallgat. Úgy
véli hogy az embereket nem érdemes megváltani, s Betlehemnek igaza van."
Aztán így folytatja: "Mi, akik most élünk, megváltatni nem fogunk!"
Lehet, hogy akkor sokan megharagudtak eme ünneprontó próféciáért, de mi
már tudjuk, hogy igaza lett. Két világháború, Trianon, Auschwitz, 40 éves
bolsevizmus. Mintha mindezt előre látta volna a költő. Pedig nem látta,
de látta a korát, melynek állapotából hibátlanul következtetett valami
rettenetes megváltás-hiányra. Például ezt látta: "Itt, ebben a szerencsétlen
országban el kell felejtenie gondolkozni az embernek... Itt a segítség
nem azoké, akik segítségre szorulnak, de a bilincs sem azoké, akik megérdemlik...
És még mindig visszafelé megyünk."
Ezt látta a múlt század elején Ady, s tudta az okát is. Meg is mondta:
"Mi már hinni sem akarunk Betlehemnek." Nem azt mondta, hogy
"hinni nem tudunk", hanem azt, hogy "hinni nem akarunk."
Ugye kedves olvasó, ez a hinni nem akarás nem idegen a mai társadalomtól
sem? S, mert ennek a hinni nem akarásnak már igen nagy a múltja, ezért
ma még talán jobban érvényes, mint volt Ady idejében a diagnózis: "E
kis ország a farizeusok örök hazájának látszik."
Ezért nem halljuk mi sem Betlehem üzenetét. Mert a képmutatás olyan háló,
melyen az igazság legnagyobb harangzúgásának sincs áthallása.
Hátha ez így van, tényleg ne legyen semmi szép szavam, mert az hiteltelen?
Én úgy érzem: van bennem egy nagyon szívből fakadó, őszinte szó. S ezt
a szót szülőkhöz intézem. Azokhoz is, akik éppen most nevelnek gyermeket,
meg azokhoz is, akik voltak vagy lesznek szülők és nevelők, mert a nevelő:
szülő felső fokon. Ezt mondom: "legyetek áldottak gyermekeitekben,
és a szeretet, amit nekik adtok, szálljon vissza rátok százszorosan."
S ez úgy legyen igaz rátok, ahogy Mária és József áldottá lett a gyermek
Jézusban, s ahogy visszaszállt reájuk a gyermek Jézus szeretete. Országos
szinten hallgat Betlehem, de a szentesi családok meghitt körében miért
ne szólalhatna meg? Ennél sem többet, sem kevesebbet nem tudok kívánni!
De hogy ne maradjak adós újévi kívánsággal sem, azért szívből arra kérem
Uramat, Istenemet, hogy adja meg a magyar népnek azt, amit megadott a
zsidók híres királyának, Salamonnak, mindjárt uralkodásának elején: "Íme,
szavad szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok
neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz."
Bizony erre a mindent felülmúló bölcsességre életbevágóan szüksége lenne
a magyar népnek, hogy demokráciája valóban uralom legyen: a nép uralma.
Ám a népnek ezt kérnie kell, mint ahogy Salamon is kérte, amit kapott.
Ha tehát azt kívánom magyar népünknek, hogy bölcsességével valóban ő legyen
az úr, akkor nagyon kell imádkoznom is! Könyörögnöm azért, hogy képes
legyen megpályázni azt az értelmességet, ami 2005-ben vissza tudja szorítani
a most még grasszáló mesterséges gyűlölet erőit.
Ugye nem kívántam keveset? S, ugye lesznek velem imádkozók? Hogy megszólalhassanak
Betlehem hangjai, mert a magyarokat érdemes megváltani!
Vági László
|