Dr. Csikai Miklós, a Szentesi Árpád Agrár Rt. elnök-vezérigazgatója, a Magyar Agrárkamara elnöke december 8-án székfoglaló előadást tartott a Budapesti Corvinus Egyetemen. Abból az alkalomból, hogy a felsőoktatási intézmény - a magyar agrárgazdaság fejlesztésében és a Corvinus Egyetem érdekében kifejtett rendkívüli jelentőségű tevékenysége elismeréséül - díszpolgárává fogadta. - A cím szép és felemelő ünnepségen került átadásra. Sok jeles személyiség, a kormány, az egyetemek vezetői előtt ketten kaptuk meg. A jogelőd Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tradícióira hivatkozva adta a feladatot a rektor úr, hogy a díszpolgároknak illik székfoglalót tartani - mondja. - Az indoklásban az egyetem érdekében kifejtett tevékenysége elismerése áll. Részletesebben ez mit jelent? - Régebb óta címzetes docense vagyok a felsőoktatási intézménynek, amely a Budapesti Corvinus Egyetem része. Sok hallgató jár le hozzánk a kertész szakmát gyakorolni. Mindaz a technikai háttér, a szakmai közeg, amit Szentesen tapasztalnak kiváló. Az én személyes eredményem ebben, hogy az egyetemen évente néhányszor, amikor meghívnak, előadást tartok. - Miről szólt a székfoglaló előadása? - Nagyon is aktuális témát dolgoztam fel, arról szólt, mi az agrárium jelene és jövője az Európai Unióban? Aktuális kérdés: nyerünk vagy veszítünk a csatlakozással az agráriumban? Ezt Glatz Ferenc akadémikus úgy fogalmazta meg, hogy az agráriumnak Magyarországon jövője lesz-e, az kérdéses, de múltja van, az biztos. Azt szoktam mondani, hogy milyen jövőnk lesz, az rajtunk, magyarokon múlik. Állattartókon, növénytermesztőkön, kertészeken, és sorolhatnám tovább. Véleményem szerint ahhoz, hogy ez élhető vidék legyen, a vidéken is európai módon lehessen élni, ahhoz egy új társadalmi párbeszédet kell létrehozni, aminek az alapja és a lényege: nekünk, agráriusoknak kell bizonyítani a lakosság legszélesebb körének, hogy amit mi állítunk elő, élelmiszert, legyen az feldolgozott zöldség, állati termék vagy bármi, az egészséges. Ez az első fontos tétel, a minőség. Ezt a minőség szót javaslom kiterjeszteni egy másik minőségre, amit úgy hívunk, hogy életminőség. Milyen életminőségben élnek itt a munkából kitaszított, perifériára szorult emberek? Ez óriási felelőssége a társadalomnak. Mottója mindennapi életemnek, gondolkodásomnak és szeretném, ha minél szélesebb körben terjedne, ami pontosan úgy szól: az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés nem néhány tíz-százezer ember érdeke, hanem tízmillió magyar állampolgár jól felfogott érdeke. Erre a gondolatra építettem föl azt az ötven percet, ami rendelkezésemre állt. - A városi könyvtárban rendezett előadásában a szentesiek is hallhatták öntől ezeket a gondolatokat... - Úgy gondolom, ha nem egymással beszéljük meg ezt az ügyet, hanem üzengetünk egymásnak, az mindig félreértésekre adhatnak okot. Én egy valós érdemi társadalmi párbeszéd hiányát érzem másfél évtized óta. Reménykedtem a 80-as évek végén, a 90-es évek legelején, hogy a rendszerváltozás után egy érdemi civil társadalom irányába halad majd az ország. De úgy látom, és nem biztos, hogy igazam van, hogy ez a civil értelmes, érdemi, a valós polgári társadalmak felé vivő párbeszéd teljesen elhalt. Van, aki ráfogja, hogy ez az, miközben politikai pártok eszméletlen-értelmetlen veszekedését látom. Nekünk, civil embereknek más dolgunk van, értsünk szót egymással, a mi jövőnk érdekében, mert mi éljük ezt az országot, a vidéket, s rajtunk múlik, hogy milyen életlehetőséggel. - Ha már az agrárium jövőjéről esett szó, a szentesi kertészeti kultúrának, a hajtatott kertészetnek milyen jövője lesz? - Ha a mindenkori kormány fölfogja azt, hogy amin járunk, az alattunk lévő rendkívül értékes termőföld mély rétegeiben még egy másik nagy ajándék van, a termálvíz, s ha majd sikerül elfogadtatni, hogy az nem szennyvíz, hanem a vidék megtartó képességéhez, egy valós európai színvonalú vidéki élethez való hozzásegítést jelenthet, akkor biztos jövőt lehet jósolni. Természetesen akkor, ha mi, kertészek tudjuk bizonyítani, hogy a magvetéstől, az első kapavágástól kezdve egészen addig, míg polcra, dobozba, szatyorba kerül az a termés, amit előállítunk, olyan folyamatokon esik keresztül, aminek a végeredménye egészséges élelmiszer. Ha nem keressük a kibúvókat, ha nem akarunk sumákolni, átlépni a szabályokat, előírásokat, törvényeket, akkor és csak akkor tudjuk a piacainkat visszaszerezni. Most nem akarok a sajtó által fölkapott fűszerpaprika botrányról s egyebekről szólni, mert megítélésem szerint az a jéghegy csúcsán egy hab. Ennél sokkal komolyabb gondok vannak. Abban az egész folyamatban, amikor nem tudjuk igazán, mit fogyasztunk. Erre kellene a kormányoknak egy új párbeszédet indítani. Működtetését a civilszervezetekre kell bízni. Érdekképviseletekre, köztestületi kamarákra. A feladatot a társadalom legszélesebb rétegeivel meg kell osztani. Ha az érintetteket helyben bevonjuk a közreműködésbe, akkor jobb döntések születnek. - Hiába állít elő a magyar mezőgazdaság kiváló terméket, ha mi, vásárlók az olcsóbb, a távoli, bizonytalan származású, ki tudja, mit tartalmazó zöldséget vesszük. - Az Európai Közösség szigorú szabályt dolgozott ki az élelmiszerbiztonságra. A határellenőrzési pontokon szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végeznek, sajnos nem minden terméket tudnak ellenőrizni. Különösen Európán kívül nem garantálható az, hogy a mi szabványaink szerint etetik a baromfit, ugyanazokat a gyógyszereket használják, más körülmények között, mint itt. Azt mondom, csak azt a szigorítást kérjük a mi asztalunkra tett élelmiszerre, mint az általunk előállítottakkal szemben megkövetelnek. Ez jogilag általában így van. Ezért is fontos az a minőségellenőrző állomás, amit most alakítottak fel Szentesen. - Véleménye szerint milyen évet zár a mezőgazdaság? - Sokfelé megfordultam az országban, láttam a természet törekvését, ahogyan az elmúlt évben okozott elemi károkat, ilyen az aszály- és a fagykár például, vissza tudja fordítani. Számomra egy csoda volt. Ez szinte minden kultúrára érvényes volt, a zöldség-, a gyümölcs-, a szőlőkultúrára. Ott, ahol az időjárás engedte, nagyon szép eredmények születtek. Gyönyörű zöldség, gyümölcs, gabona termett. Ami gond, nem tudtuk a piacainkat megvédeni. Nem tudtunk fölkészülni a lokalizációból adódó folyamatra, bár azt nem is most kellett volna kezdeni, hanem sok-sok évvel ezelőtt. Hogy ezek a termékek egyöntetűen összefogva jelenjenek meg a néhány fölvásárló telepénél, hogy valós pozícióba kerüljenek a termelők. Ezen a legrövidebb időn belül változtatni kell. Hogy egy ilyen jó termés pénzügyi, gazdasági eredményét is jobban tudják élvezni az előállítók. Ezt látom az Árpád Agrár Rt., esetében, ezt látom Csikai Miklós magángazdaságában, s ezt látom és hallom az országban mindenfelől. A tavalyi és tavalyelőtti fagyok után a szőlőm, gyümölcsösöm az idén már megmutatta, hogy mit tud teremni egy jó időben. A piac engem is úgy érintett, mint mindenki mást ebben az országban. Az augusztus végi jégeső bepásztázta a szőlőmet, így aztán a szép termés jelentős része odalett, reméljük, jövőre jobb lesz. Lovas József

<<< Vissza