Kiss Bálint református esperes neve és munkássága általánosan ismert Szentesen; maradandó tudományos munkái mellett utca, iskola és egy festmény őrzi emlékét. Azt viszont már csak kevesen tudják, hogy 40 éven át volt egy közvetlen munkatársa és barátja, aki hozzá hasonlóan - a hitbéli tárgyak mellett - jártas volt a különböző tudományokban, s nyomtatásban megjelent munkái révén korában országos hírnévnek örvendett. A hű és odaadó segítőtárs neve Dobosy Mihály, akinek most ünnepeljük 225 éves születési évfordulóját. A Kiss Bálint árnyékában tevékenykedő "szürke eminenciás" feltétlen érdemes arra, hogy életútját és munkásságát a nagyközönség is megismerje, kiemelve őt a feledés homályából. Szentesen született köznemesi családban 1780. január 14-én; édesapja Dobosy István, édesanyja Keresztes Sára. Elemi és középszintű tanulmányait szülővárosában és Hódmezővásárhelyen végezte. Vásárhelyi gimnazistaként tanítványokat vállalt; a feljegyzések szerint alig tizenöt évesen már 140 tanítványa volt. 1796-tól a debreceni református főiskola hallgatója (korabeli szóhasználattal élve "tógátussá lett"). Iskoláit befejezve tanítói állást vállalt, majd 1803-ban Kismarján akadémiai rektor lett. 1806-ban a göttingeni egyetemen folytatta tanulmányait. Hazatérése után előbb Vég Veresmarti Sámuel püspök káplánja, majd 1808-tól lelkész a Baranya vármegyei Vajszlón. 1813-ban a szentesi református gyülekezet hazahívta lelkésznek; ettől kezdve haláláig szülővárosában szolgált. Háza a Templom köz (ma Kiss Bálint utca) 7. szám alatt volt, amelyet a közelmúltban sajnálatos módon elbontottak. Felesége Tóth Julianna, akitől négy gyermeke született: Hermine, Julianna, Károly és Jusztina. (Herminét utóbb Oroszi Miklós református népiskolai professzor, későbbi polgármester, majd országgyűlési képviselő vette nőül.) Dobosy Mihály németül és franciául jól tudott. Irodalmi működésével, különösen gazdag műfordítói tevékenységével ismertté tette nevét országszerte. Lefordította J. H. Campe utazó gyűjteményéből Szicíliát és Máltát; David Cranz Grönland históriája (Buda, 1810), valamint J. W. Archenholz A flibusztierek históriája (Pest, 1811) című munkáját. Az ifjúság számára elkészítette - Campe művének felhasználásával - A jelesebb utazások gyűjteménye című kétkötetes könyvét (Pest, 1819-1821), továbbá az Aggódókat vigasztaló oktatások és imádságok (Pest, 1825) című munkáját. Németből magyarra fordította Kálvin János életét (1825), de nem talált kiadót a könyv megjelentetéshez. Említést érdemel, hogy a szabadságharc végnapjaiban (1849 júliusában) Kiss Bálint esperessel együtt ő látta vendégül a Szentesen időző hírességeket: Vörösmarty Mihály, Bajza József és Erdélyi János költőket, valamint Fényes Elek földrajztudóst. Bajza erre utalva írta feleségének, hogy: "...Szentesen Tóth sógornak egy rokonára akadtunk, Dobos(y) nevű ref. prédikátorra. Szíves öregember. Hívott szállásra is, de már akkor fogadtunk..." A szabadságharc leverését követően a közélettől visszavonultan élt. Nagytiszteletű Dobosy Mihály Szentesen hunyt el 1853. május 13-án, másfél hónappal a nagyra becsült példakép és barát, Kiss Bálint után. Emlékét mindössze egy kisméretű olajfestmény őrzi, amelyet ifj. Kiss Bálint festőművész készített 1840 körül, s amely Kacziány Aladárné ajándékaként a szentesi egyházközség tulajdonában található. Labádi Lajos

<<< Vissza