Képünkön: Szentesi kubikosok munka közben (A felvételt Csergő Károly
készítette.)
Az elmúlt év szeptemberében ünnepeltük dr. Csergő Károly (1879-1969) egykori
alispán születésének 125. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Szentesi
Életben felidéztük küzdelmes életútját, amely bizonyságul szolgálhatott
arra, hogy a megrázkódtatásokkal és feszültségekkel terhelt történelmi
időszakban is meg lehetett őrizni az emberi tartást, tisztességet, becsületet.
Példamutató, tevékeny életéről, maradandó értékeket felmutató tudományos
munkásságáról a szülőhely - Szegvár nagyközség - emléktábla avatással
és egy dokumentumkiállítással emlékezett meg. A Csergő Károly életét és
korát bemutató emlékkiállítás anyaga jelenleg megtekinthető a városi könyvtárban.
Ez alkalmat ad arra, hogy néhány újabb adalékkal bővítsük a nagy tiszteletnek
örvendő megyei főtisztviselőről kialakult képet.
Korábbi írásunkban utaltunk arra, hogy Csergő Károly hivatali működését
mindvégig a korszak súlyos gazdasági-, szociális- és közegészségügyi problémái
iránti érzékenység jellemezte, amely az "úri körökben" közel
sem volt általánosnak mondható. Az elmélyülő gazdasági világválság idején
egyre elviselhetetlenebbnek találta a munkásnép nyomorát, s alispánként
törekedett a nyomasztó bajok orvoslására. A valóságot nyíltan feltáró
jelentéseiben kérte a miniszteriális szervek segítségét, legtöbbször hiába.
Tudományos alapossággal megírt szociográfiai munkáiban is igyekezett ráirányítani
a figyelmet a megoldást sürgető gazdasági és szociális kérdésekre, nem
sok eredménnyel.
Az 1920-as évek végétől a munkanélküliség állandósult. Szentesen - a megye
székhelyén - a munka- és kereset nélküli földmunkások száma folyamatosan
elérte az 1500-1600 főt, míg az egyéb szakmákhoz tartozó munkásoknak átlagosan
40-60 %-a volt munkanélküli. Erre utalt alábbi megrázó hangú jelentésében
Csergő Károly alispán, amelyet a földművelésügyi miniszternek írt 1929.
május elsejei keltezéssel:
"Nagyméltóságú Földművelésügyi Miniszter Úr!
Kötelességemnek tartom bejelenteni Nagyméltóságodnak, hogy Csongrád vármegye
városaiban és nagyobb községeiben, ahol nagyobb gazdasági munkásosztály
van, főként pedig Csongrádon és Szentesen ma már a munkanélküliség oly
mérvet öltött, hogy a köznyugalmat alig lehet fenntartani. - Naponkint
éhező csoportok jelennek meg a hivatalokban, és követelik a munkát és
kenyeret a maguk és családjuk részére, amely szintén kenyér nélkül áll
és éhezik. - Több esetben megvizsgáltam a munkás családok helyzetét, és
azt rendkívül ínségesnek és nyomasztónak találtam.
A nyomor miatt oly elégedetlenség és gyűlölködés harapódzik el a nép között,
ami igen könnyen kirobbanásokra vezethet. A munkanélküliség és nyomor
miatt a munkások kész prédái a lelketlen bujtogatóknak és kommunista agitációnak.
Ezen a rendkívüli és kormányzati szempontból is veszélyes helyzeten egy
csapásra segítene, ha a munkások nagy részét el tudnák helyezni. S ez
az elhelyezés sürgős, mert ma még a mezőgazdasági munkáknál a munkások
nem foglalkozhatnak, a hosszú szigorú tél után azonban feléltek a családok
mindent, és semmi tartalékuk nincs, és helyzetük napról-napra égetőbbé
és nyomasztóbbá válik.
Ezért kérve kérem Nagyméltóságodat, hogy méltóztassék a helyi ármentesítő
társulatoknál függőben lévő csatornaépítési és töltéserősítési munkák
haladéktalan foganatosítását elrendelni, és ehhez a szükséges anyagi hozzájárulást
megadni. Ennél ma nincs sürgetőbb és fontosabb, mert ezer és ezer éhező
családról van szó, - s ezen a helyzeten csak társulati munka segíthet,
ahol a munkások nagy tömegét lehet egyszerre munkába állítani és foglalkoztatni.
Ismételten kérem Nagyméltóságodat, hogy vármegyém népének ezen kétségbeejtő
helyzetében a legsürgősebben intézkedni méltóztassék.
Végül jelentem, hogy a városokban és községekben oly közmunkára, mely
az általános munkanélküliséget részben is enyhítené, - kilátás nincs,
mert a városok és községek mai nehéz anyagi helyzetében és a mai általános
nehéz pénzügyi helyzetben a közmunkák szünetelnek, és olyan nagyobb közmunkákról,
ahol nagyobb számú munkást lehetne foglalkoztatni, - anyagi eszközök hiányában
- szó sem lehet."
Csergő Károly tisztviselői működése alatt számos hasonló jelentéssel,
beadvánnyal és kérelemmel bombázta a legfőbb hatóságokat, de legtöbbször
elutasításban részesült. Erőfeszítései bizonyítják, hogy azok közé tartozott,
akik nem tudták közönyösen szemlélni az alsóbb néposztályok nyomorát,
s legalább megpróbáltak segíteni. Számos kortársától eltérően, Csergő
Károly emberségből jelesre vizsgázott; kiérdemelte az utókor tiszteletét!
Labádi Lajos
|