(Fotó: Vidovics Ferenc) Öt évvel - mindmáig elszomorító-elkeserítő halála után - könyv jelent meg Majtényiné Túri Katalin torzóban maradt életútjáról. Szentes város kiadványa nem biográfia a szó klasszikus értelmében. Válogatás írásokból és beszédekből melyek róla szólnak, szemezgetés írásokból melyek tőle származnak, valamint néhány példa interjúkból, amiket vele készítettek. A kötet feltétlen erénye, hogy elolvasása után akár életrajzi kronológiát is lehetne készíteni Túri Katalinról. Ez főleg a vékonyka kötet szerkesztését dicséri. A szerkesztő (Labádi Lajos) és segítői keretbe foglalták az összeállítást. Az első, rövidke részben a most született visszaemlékezések szerepelnek. Munkatársak, barátok a szerzők, ezért szubjektív hangjuk ellenére hitelességük kétségbevonhatatlan. Záróakkordként a gyász friss pillanatai idéződnek föl. A hangulatában lenyűgöző utolsó írás, dr. Imre Ernő gyászbeszéde ma is eleven olvasmány. A második részben interjúk, írott és íratlan sajtóban elhangzottak és még életében megjelent nyilatkozatok találhatók. Azok számára is világos beszéd ezen rész, akik személyesen nem ismerték Katit. Világos, mert pontosan, szabatosan fogalmazott, akár a szakmájáról-munkájáról beszélt, akár a magánéletéről. Világos és előremutató elképzelése volt a könyvtár (nagy szerelme) jelenéről és jövőjéről. Nagy szó pedig ez, hiszen működésének bő két évtizede alatt a könyvtárak világa többet változott, mint korábban évszázadok alatt. Ezen átalakulásnak ő pedig nem csak észrevételezője, hanem igencsak tevékeny részese, formálója is volt. A fogalmazása nem csak szakszerű, hanem szellemes is. Ilyeneket mond például: "...az ember vagy tanul, vagy tanít." Máshelyütt: "...a könyvtár olyan, mint a város dolgozószobája." A szentesi és a vásárhelyi közvélemény is hálás lehet szakmai tevékenységéért. A harmadik egység ízelítőt nyújt Majtényiné Kati írásaiból. Nem szaktanulmányokból idéz, hanem a Szentesi Életben megjelent publicisztikájából. Nem volt ugyan újságíró, de tudott újságba írni, mégpedig nívósan. Nem volt szerkesztő sem, de tudott újságot "csinálni", mégpedig jól. Cikkei részben nőiesen líraiak, ahogy egy asszonyhoz illik, részben okosak, ahogy egy művelt könyvbaráthoz. Végül egy személyi bibliográfia egészíti ki a kötetet Doba Lajosné és Ötvösné Sebők Éva összeállításában. Ebből derül ki egyértelműen, hogy egész tevékenysége idekötötte Csongrád megyéhez. A lista gazdag és terjedelmes. Logikusan, hiszen meghatározó szereplője volt a térség szellemi közéletének. Eredeti szándékom szerint nem Majtényiné Túri Katalinról akartam írni, hanem az emlékét őrző könyvről. Mégsem állom meg személyes észrevétel nélkül. Életútja valóban megszakadt. Mégis látom benne a teljességet. Mert - úgy gondolom - már nem változott volna a későbbiekben. Kialakult, határozott jellemmé vált élete során. Bölcs volt és jó egyszerre, ami nagy ritkaság. Ezért is hiányzik olyan nagyon. Poszler György

<<< Vissza