A Szentesen őshonos Zsoldos család számos jeles taggal büszkélkedhet. A kiterjedt família jelentékeny vagyonának és hírnevének megalapozása két Zsoldos Ferenc nevéhez fűződik: ifj. Zsoldos Ferencéhez (1832-1905), a helyi Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző Iskola névadójához (róla szeptemberben fogunk megemlékezni halálának 100 éves évfordulója alkalmából), és legidősebb fia, Zsoldos Ferenc gépészmérnökéhez. Kettejük tehetsége, vállalkozó kedve és több évtizedes szorgos munkája révén nőtt fel a város legjelentősebb, országosan is jegyzett ipari vállalkozása, melynek főbb ágait képezték: a fatelep, fűrészüzem, tégla- és cserépgyár, malom, kályhagyár, kaszakőgyár, cementgyár, kenyérgyár, stb. Ezúttal a gépészmérnök fiúról emlékezünk meg, aki most lenne 140 éves. Szentesen született 1865. január 29-én. Édesanyja Fodor Anna, aki rajta kívül tíz gyermeknek adott életet. Elemi és középiskoláit szülőhelyén, a Központi Református Népiskolában és az ekkor még hatosztályos gimnáziumban végezte (1881), majd a budapesti Műegyetem hallgatója lett. 1885-től a zürichi Technische Hochschulén - Európa akkor legrangosabb műszaki felsőoktatási intézményében - folytatta tanulmányait. Itt szerzett gépészmérnöki diplomát 1887-ben. Korszerű műszaki-technikai ismeretekkel, valamint külföldi tapasztalatokkal felvértezve tért haza Szentesre, s bekapcsolódott apja vállalkozásaiba. A családi vállalat fejlődésében igen hamar érzékelhetővé vált a tanult, sokoldalúan képzett, a technikai újdonságok iránt rendkívül fogékony ifjú tevékenységének jótékony hatása. A fiatal mérnök még műegyetemi hallgatóként ismerkedhetett meg a korszak egyik technikai csodájával: a villanyvilágítással. A Ganz-féle villamossági rt. az 1885. évi budapesti országos kiállításon mutatta be új transzformátor-szerkezetét, amely által a gyakorlatban is lehetségessé vált a villamosenergia-átvitel és szétosztás. Az elkövetkező években e rendszer alapján valósították meg a kontinens nagyobb városaiban - Róma, Bécs, Budapest stb. - villamos világítását. Csak kevesen tudják, hogy Zsoldos Ferenc mérnök jóvoltából Szentes is felsorakozott az úttörők közé, amennyiben 1887-től a Zsoldos-telep üzemeit és a család lakóházát már villamos árammal világították. Érdekelték kora egyéb találmányai is. Ő ismertette meg a szentesiekkel például a fonográfot - rögzítve, majd visszajátszva a helyi dalárda műsorát -; rendelkezett a csillagok vizsgálására alkalmas teleszkóppal, valamint távbeszélő állomással, amelyet ő épített ki saját városi háza és Elek nevű öccse vekerzugi tanyája között. Az áruszállítás megkönnyítése és gyorsítása érdekében iparvágány kiépítését kezdeményezte, amely közvetlen összeköttetést teremtett a gyártelep és a vasútállomás között. A dolgozók egészséges ivóvízzel történő ellátása érdekében 1891-ben ártézi kutat fúratott, amely a város második ártézi kútja volt, s hosszú időn át ez látta el vízzel a vasútállomást is. Említést érdemel, hogy a kútfúrás új technológiával történt, amelyet a fiatal mérnök dolgozott ki és utóbb szabadalmaztatott. (A Zsoldos-féle kút felépítménye ma a Széchenyi-ligetben látható.) Az apa és fia vezette cég szakmai hírnevének növekedését jelezik a különböző országos és nemzetközi díjak, elismerések. Apja példáját követve, rendkívül sokirányú közéleti tevékenységet folytatott. Az 1890-es évek második felétől ő is városi és megyei képviselő, s mint ilyen tagja a Háztartási és Gazdasági Szakosztálynak, az Egészségügyi-, Közigazgatási-, Vasútügyi-, Színügyi-, Városrendezési- és Munkásház-építési Bizottságoknak, valamint a Városi Iskolaszéknek. Ezek mellett a Szentes és Vidéke Takarékpénztár igazgatósági tagja, a Csongrád Vármegyei Gazdasági Egyesület elnöke. S még folytathatnánk a sort. Kijelenthető, hogy a két Zsoldos Ferenc együtt élt, lélegzett városával. Számos kortársuktól eltérően ők nem érték be puszta vagyongyűjtéssel, az egyéni boldogulással; számukra fontos volt az is, hogyan alakul a sorsa a szűkebb és tágabb környezetüknek. Ez a felfogás volt az a többlet, amellyel kivívták a város lakosságának általános közmegbecsülését. 1912 elején döbbenetes hír futott végig a városon: Zsoldos Ferenc mérnök február 3-án - szívszélhűdés következtében - tragikus hirtelenséggel elhunyt. Alig töltötte be 47. életévét. Az őszinte gyász mellett a Szentesi Lap az alábbi méltató sorokat jegyezte fel az utókornak: "Zsoldos Ferenc egyike volt azon kevés közéleti férfiaknak, akik a maguk tudását, tehetségét mindenkor készek a közélet szolgálatába vinni, aki azokat az előnyöket, amelyek a társadalmi állás és vagyon nyújt az embernek, elválaszthatatlannak ismeri a kötelezettségektől, amelyek éppen a társadalmi állás és a vagyon révén hárulnak a közélet embereire, és aki nem hivalkodásból cselekszik, aki önzetlenül dolgozik, mert tudja és érzi, hogy az elismerést bár szűkkezűen osztogatja az élet, de a kötelességet azért kell teljesíteni, mert kötelesség, s nem a hiúságért, nem az elismerésekért. Mi ilyen embernek ismertük Zsoldos Ferencet." Labádi Lajos

<<< Vissza