Három jubileumot hozott számára a 2004-es esztendő. Az első talán a meghatározó: 1974. július 1-jén került az akkor még Móricz Zsigmond Művelődési Központnak nevezett Ady Endre utcai intézménybe. A különböző kihelyezett rendezvények szervezése volt a feladata. Emellett kiállításokat szervezett az 1974. április 4-én átadott főtéri galériába. Kruzslicz Pál, mert róla van szó, azt mondja: érdekes, izgalmas szép világ volt az, nagyon sok rohanással a városban. De fiatal volt, bírta a strapát. - A Hódgéptől a ruhagyárig, a Termál virágkertészetétől a téglagyárig, folyamatosan úton voltam - meséli. - Ma már elhinni is nehéz, 250-300 kihelyezett rendezvényünk volt a legkülönbözőbb cégeknél. Ebben volt minden, kiállítás, előadás, rengeteg színész, újságíró, megfordult nálunk a fél ország szexológusa, Veres Pali bácsi, és nagyon sokszor fellépett Pécsi Ildikó, aki imádta a meggyeslepényt. Hiánypótló, szórakoztató, műveltséget hordozó programok voltak ezek, sok ezer emberhez eljutottak így. Persze, közben változott a világ, a munkahelyek jó része megszűnt, az emberek érdeklődése is másfelé fordult. Rabul ejtette őket a számtalan tévécsatorna, a számítógépek világa. - Izgalmas az is persze, hogy most évre előre megtervezzük a kiállításokat, azt is, hogy ki nyitja meg, ki fog fellépni a tárlatnyitón - mondja az igazgató. - Amikor idejöttem, közölte velem a főnököm, jövő héten nyitni kéne egy kiállítást, mert hetek óta zárva van a galéria. Emlékszem, az első munkám egy fotókiállítás volt, Tokai András gyönyörű szép fotóit láthatta a közönség. Kruzslicz Pál két dolgot emleget gyakorta és büszkén, mindkettő a népművelői munkájához kötődik. Az országos aktfotópályázat és kiállítással sikerült jól felborzolni a kedélyeket, hiszen a fővárosban meg néhány nagyvárosban nem igazán örültek annak, hogy az szentesi ötletből fakad, és a kisvárosban működik. "Ennél szebb irigység nincs a számomra" - feleli mosolyogva. Aztán maga a téma sem volt még elfogadott műfaj a '80-as évek elején. Szerencsére a városvezetés mellé állt, támogatta. Idén is lesz, már kimentek a pályázati felhívások. A másik pedig a híres Derkovics kiállítás, amit Milánóba vitt ki a Magyar Nemzeti Galéria. Visszafele úgymond eltérítették a kiállítási anyagot. No hát lett is belőle bonyodalom, mivel a klasszikusok törzsanyagát így, egy helyen nem szabad bemutatni, csakis különleges biztonsági feltételek mellett. Ma már büszke arra, hogy négyezernél is többen nézték meg a tárlatot. Nagy híre ment a dolognak, az országos lapok is megírták, hogy a fél Derkovics életmű a szentesi galériában látható, vidékről buszokkal jöttek a kíváncsiskodók. Következett az 1978-as esztendő, amikor is az újra induló Szentesi Élet munkatársa lett. A városi hetilaptól két év után köszönt el, visszacsábították az újonnan átadott művelődési és ifjúsági házba. Az intézményben igazgatóhelyettesként dolgozott, majd 1984. december 1-jével kinevezték a Szentesi Művelődési Központ igazgatójának. - Megpróbáltunk kigondolni jó dolgokat, akkor már megvolt a Tóth József Színházterem, galéria, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház. Talán kevesen tudják, Szentesen soha nem volt ifjúsági ház. Az akkori Állami Ifjúsági Bizottság 12 millió forinttal járult hozzá az intézmény fölépítéséhez. Az egész berendezéssel együtt 31 millióba került. Kikötésük volt, hogy az intézmény nevében szerepeljen az "ifjúsági" szó. Nagyon sokan megfordultak ebben az épületben. Remélem, megszerették. Májusban fogunk megemlékezni a 25 éves évfordulóról. Eltelt az idő. - Szűcs Lajos alpolgármester tavaly december 1-jén köszöntött abból az alkalomból, hogy 25 éves a közalkalmazotti munkaviszonyom. Két vagy három alkalommal hagytam el a pályát, a másik mesterségért. Újságíró voltam, művelődésszervező, majd újságíró, hiszen a rádiózás is annak számít, azt követően művelődésszervező. Két ajtón jártam ki-be az elmúlt 30 egynéhány évben. Ez volt a harmadik jubileumom - mondja, majd így folytatja: - Érdekes mesterség a mienk, a szakma nagyon sok változáson ment át. Igyekezni kell rugalmasan alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz. Bernard Show mondja valahol: "Amit magadnak megkívánsz, azt ne kívánd másnak." Ezt úgy lehet a mi szakmánkra lefordítani, hogy nem azt kell megcsinálni, ami nekünk tetszik, hanem olyanban kell gondolkodni, hogy az lehetőleg minél több embernek kedves legyen. Lovas József

<<< Vissza