"Csendben, minden ünnepeltetés nélkül múlt el 25 esztendő egy férfi fölött, aki anélkül, hogy királyi tanácsosságot, vagy érdemkeresztet áhítozott volna, igaz ember módjára teljesítette nehéz, testet-lelket ölő munkáját, úgy ahogy pályája kezdetén azt esküvel fogadta." - írta az Alföldi Ellenzék 1904 májusában, dr. Reis Sámuel orvosi működésének negyedszázados évfordulója alkalmából. Egy olyan emberről szólt a megemlékezés, akit munkája révén mindenki ismert, becsült és szeretett Szentesen. Emléke a kortársakkal együtt a feledés homályába veszett, pedig élete és munkássága példa lehetne ma is. Születési évfordulója alkalmat ad arra, hogy felidézzük emlékét, és utólag is tisztelegjünk legendássá vált embersége, önzetlen humanizmusa előtt. Szentesen született 1855. február 9-én, zsidó családban. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd Budapesten beiratkozott az egyetem orvosi fakultására. 1880 szeptemberében megszerezte orvosi diplomáját, s ezt követően megnyitotta orvosi rendelőjét Szentesen. Hamarosan a legkeresettebb és legnépszerűbb orvos lett. A feljegyzések szerint kitartó szorgalommal, kiváló szakértelemmel és a legnagyobb humánummal végezte fárasztó munkáját, mindenkor a betegek érdekét tartva szem előtt. A szentesiek közmegbecsülését és szeretetét az akkoriban gyakori járványok: kolera, influenza, az 1880-as években erősen dühöngött diftéria és skarlát járványok alatt tanúsított önfeláldozó munkájával érdemelte ki. Megkülönböztetés nélkül gyógyított szegényt és gazdagot; az évtizedek során így válhatott mindenki Doktor bácsijává, ahogyan városszerte nevezték. Reis Sámuel orvosi körökben is nagy tekintélynek örvendett. Ezt igazolja, hogy 1930-ban, közhasznú működésének 50 éves évfordulóján az egész helybeli és megyebeli orvostársadalom mozgalmat indított magas szintű kitüntetése érdekében. Kollektíven kérvényezték a főispántól, hogy terjessze fel az egészségügyi tanácsosi címre, melyet "egy egész emberi életre kiterjedő munkásságával a legszigorúbb mérték szerint is méltán kiérdemelt". (A felterjesztés megtörtént, de nem tudunk róla, hogy a tanácsosi címet megkapta volna.) 1882. június 18-án megnősült, feleségül vette dr. Pollák Sándor akkori városi, későbbi megyei főorvos leányát, Pollák Ilonát. Három gyermekük született: István (orvos lett), Ferenc (ügyvéd) és Imre (mérnök). Orvosi teendőin kívül a város közéletébe is bekapcsolódott. A közbizalomnak köszönhetően több cikluson át volt városi és megyei képviselő. 1932. április 29-én szomorú hír futotta be a várost: Reis Sámuel három hónapi súlyos betegség után, 77 éves korában elhunyt. "...Ez a hír megilletődést, őszinte, igaz részvétet kelt a város egész közönségében. Sok házban könnyet is fakaszt, mert egy derék emberbarátnak, egy nemesen érző, fennkölt gondolkozású, csupaszív embernek eltávozását jelenti közülünk" - írta a Szentesi Hírlap. Temetése 1932. május elsején volt; búcsúbeszédet mondott dr. Würdiger József főrabbi, valamint az Orvosszövetség nevében dr. Csák Béla városi orvos. A Szentesi Hírlap tudósítása szerint: "A mélységes részvét, amelyet dr. Reis Samu halála a város egész közönségéből kiváltott, impozáns módon jutott kifejezésre vasárnap délelőtt az örök nyugalomra tért Doktor bácsi temetésén. A város lakosságának minden rétege képviselve volt: magas állású uraktól le az egyszerű munkásemberekig mindenki eljött, hogy megtegye a végtisztességet az elköltözött, nemes lelkű emberbarát koporsója előtt." Mi nem ismerhettük őt, de bízzunk felmenőink értékítéletében, és az idők távolából is hajtsunk fejet Doktor bácsi emléke előtt. Labádi Lajos

<<< Vissza