A Kulturális Örökség Minisztériuma - angol mintára - márciusban indítja útjára a Nagy Könyv című olvasásra buzdító programját. A cél az, hogy minél többen vegyenek kézbe könyvet, és fedezzék fel újra az olvasás nyújtotta egyedülálló élményt. Talán ez is adhatta az ötletet arra, hogy Balázsi Irén újságíró, a Délvilág munkatársa egy beszélgetésre invitálja Mészáros Júlia tanárnőt, a művelődési osztály nyugalmazott vezetőjét és az irodalmat szerető szentesieket. A beszélgetésnek a könyvtár adott otthont az elmúlt héten. Talán nem is a könyvek szeretete csalogatta az érdeklődőket a közel másfél órás találkozóra, mint inkább Mészáros Júlia magával ragadó személyisége. Pályatársak, volt kollégák és ismerősök hallgatták, ahogyan élete és az irodalom összefonódásáról beszélt. A sokat verselő, mesélő, énekelő édesanyjától nemcsak beszélni tanult meg, hanem olvasni és írni is. Ez utóbbi azonban kárára volt a hatéves kislánynak, mert előfordult, hogy míg a többiek a betűket kanyarították, ő a tanító gyerekét ringatta a babakocsiban. A tanyai iskolában figyeltek fel a tudás iránti fogékonyságára, így hamarosan ösztöndíjjal a városi leánynevelőbe (mai Petőfi isk.) járhatott. Irodalmi ízlését Ágoston Györgyné tanítónő alakította, aki a Cilikéről szóló ponyvaregények helyett Móra és Gárdonyi műveket adott a kezébe. A szépirodalom többi remekművét már a gimnáziumban Nagyajtósi István tanár úr ajánlotta figyelmébe, aki csellel vette rá a diákokat arra, hogy szabadidejükben olvassanak. Órákig beszélt pl. Zoláról, majd halkan hozzátette: "Ezt maguk ne olvassák, ez nem maguknak való!" Persze mindenki Zolát olvasott, hiszen ha nem szabad... A pályaválasztás nem volt könnyű, mert a család és a tanárai más-más hivatást szántak neki. Mészáros Júlia az irodalmat és a tanári pályát választotta annak ellenére, hogy a titokban verset író Nagyajtósi tanár úr nem ajánlotta, mondván "nincs benne elég líra". A "Hogyan jutott el Ady a proletárokkal való fegyverbarátságig" című érettségi dolgozat megírása után, egyenes út vezetett az egyetemig. Itt azonban az irodalom kissé háttérbe szorult Nyíri professzor nyelvészet órái miatt. A szentesi tájszólásra jellemző zárt e (ë) hangot kutatta, mert Nyíri professzor szerint "egy igazi szentesi nem mekeg, mint egy pesti". Még diplomamunkája is az ë hang használatával foglalkozott. Az egyetem elvégzése után a fiatal tanárnő Csanyteleken és a Berekháton tanított, majd kollégiumi nevelő lett a középiskolai kollégiumban. De bárhol dolgozott is, az irodalom és a magyar nyelv szeretete végigkísérte pályáját. Még a tanácsháza művelődési osztályán is, ahol a kollégák ügyiratait, jegyzőkönyveit javította, ahogy fogalmaz, "lőrinczézte". (Utalás Lőrincze Lajos nyelvészre. A szerk.) A hivatali munkára két évet szánt, húsz lett belőle. Pedig mindig is középiskolai tanár akart lenni, mint mondja, "minden más azért voltam, mert az nem lehettem." Osztályvezetőként ment nyugdíjba, remélve, hogy nyugdíjas éveiben lesz ideje sokat olvasni. Olvasmányélményeit sorolva elmondta, szeret lépést tartani a kortárs irodalommal, de még mindig a nagy klasszikusok a kedvencei: Kosztolányi, Móricz, Mikszáth és a német Thomas Mann. Ha szavazni kellene, rájuk voksolna. A Nagy Könyv programjával kapcsolatban Mészáros Júlia borúlátó, mert azt mondja, régen is volt olvasási mozgalom, de minél jobban erőltették, annál kevésbé volt sikeres. Ennek ellenére bízik a könyvek erejében, az olvasás élményében. Vanó Éva

<<< Vissza