Zolnay Károly neve Szentesen egyet jelent a rendszeres középiskolai képzés megindulásával. Oktatásszervező munkájának köszönhetően nemcsak a gimnázium kezdte meg működését városunkban, hanem az új típusú polgári iskolák is, amelyek színvonalas megvalósulása szintén az ő nevéhez fűződnek. Halálozási évfordulóján idézzük fel emlékét. A Temes vármegyei Rittberg (a későbbi Végvár) községben született 1833. szeptember 29-én. Apja Zolnay Dániel református lelkész, édesanyja Rónyay Krisztina. Középiskolai tanulmányait Temesváron a kegyesrendi gimnáziumban és a debreceni kollégiumban végezte. A debreceni főiskolán szerzett magyar-latin-német szakos tanári oklevelet. A debreceni kollégiumban kezdett tanítani, amikor 1859-ben a szentesi református egyház meghívta őt az újonnan felállítandó gimnáziuma első tanárának. Az elkövetkező három évben Zolnay tanár úr volt a "mindenes"; egy ideiglenes kisegítővel oktatta az I-III. osztályt. 1862-ben végre a III-IV. osztály önálló tanárt kapott Csukás Benjámin személyében, akit megbíztak az igazgatói teendők ellátásával is. Zolnay és Csukás fáradozásainak köszönhetően az új intézmény 1864-re 6 osztályosra fejlődött. 1869-71 között már Zolnay Károly a gimnázium igazgatója. 1871-ben komoly átszervezésre került sor: a középiskola fenntartását a város átvette az egyháztól, és a gimnáziális képzést egybekötötte a polgári fiúiskolai oktatással. Az igazgatói teendőket előbb Dósa Elek, majd Reinholcz Károly látta el. Ugyanekkor Zolnayt felkérték a polgári fiú- és leányiskola megszervezésével és vezetésével, amelyet sikeresen teljesített. (1884-ig a gimnázium mellett a leányiskola igazgatását is ellátta.) 1873-ban ismét Zolnay Károly került a gimnázium igazgatói székébe. E tisztséget ettől kezdve megszakítás nélkül 1899-ig, nyugdíjba vonulásáig viselte. A tanítás színvonalának folyamatos emelésén kívül célul tűzte ki, hogy intézménye mielőbb méltó elhelyezést nyerjen. Az 1859-ben alapított középtanodának ugyanis nem volt önálló épülete; a képzés a főtéri Központi Református Népiskolában, majd 1872-től a Széchenyi-ligetben lévő volt vigadó (ma múzeum) épületében folyt. Zolnay igazgató úr fáradozásainak, és Sarkadi Nagy Mihály polgármester pártoló hozzáállásának köszönhetően 1888 őszére elkészült a gimnázium új, kétszintes, reprezentatív épülete (tervezője Benkó Károly). A körülmények javulásával párhuzamosan egyre emelkedett az intézmény rangja. 1892-re VIII osztályos, érettségiztető joggal felruházott főgimnáziummá vált. Mindebben kiemelkedő érdeme volt Zolnay Károlynak. Ezt legfelsőbb helyen is elismerték, amidőn nyugdíjba vonulása alkalmával a Ferenc József Rend lovagkeresztjével tüntette ki az uralkodó. Eddig csak tanári pályafutásáról írtunk, pedig az oktatás-nevelés mellett élénken részt vett városunk társadalmi- és kulturális életében, annak alakításában. Nyomban Szentesre érkezése után egyik alapító tagja volt az Úri Kaszinónak (1860), majd pedig a Szentesi Dalárdának (1861). Több cikluson át városi és megyei képviselő, a református presbitérium tagja, 1904-1912 között az egyház főgondnoka. Szép, harmonikus családi életet élt. Kiss Bálint esperes unokáját, Kiss Rózát vette feleségül, akitől három leánya született: Etelka, Vilma és Lenke. Vilma nevű lányát a nagyra becsült tanártárs, Derzsi Kovács Ferenc vette nőül, mely házasságból megszületett Jenő, a későbbi jó nevű gimnáziumi tanár és népdalgyűjtő. Magas életkort megélve, 1925. február 12-én hunyt el Szentesen, 92 éves korában. A Szeder-temetőben nyugszik, a református egyház által adományozott díszsírhelyen. Az utókor máig őrzi emlékét. Tanítványai még életében létrehozták a Zolnay Alapítványt, a magyar nyelv- és irodalom ápolására. Halálakor a tantestület megfestette életnagyságú portréját, amely máig is a Horváth Mihály Gimnázium dísztermében látható (Zolnay Géza alkotása, 1926). A város 1932-ben utcát nevezett el róla. A gimnázium főlépcsőházát díszíti a Szentes kultúrájáért c. hármas dombormű, amely Zolnay Károlyt, Derzsi Kovács Ferencet és Jenőt ábrázolja (Vígh László alkotása, 1997). Labádi Lajos

<<< Vissza