A korai munkásszervezetekről, bérküzdelmeikről, politikai törekvéseikről keveset tudunk. Ugyancsak hiányosak az ismereteink az első munkásvezetőkről, életútjukról, sorsuk alakulásáról. Ma már csak igen kevesen tudják, hogy ki volt Tarnóczi Mihály, Békési Imre, Kecskeméti Szabó Sándor, Árvai Bálint, Bajczer Imre... E korai munkásvezérek közé tartozott Török Sándor földmunkás is, akinek 1990-ig utca viselte a nevét Szentesen. Ki volt ő; mivel emelkedett ki munkástársai közül? Szentesen született 1877. január 17-én; apja Török Bálint béres, anyja Szabó Mária. Három elemi elvégzése után szülei cselédnek adták, hisz kellett a kereset a család megélhetéséhez. Tizennyolc éves lehetett, amikor beállt kubikosnak, és fiatalon bekapcsolódott küzdelmeikbe. Ez volt az az időszak, amikor a bérharcok megszaporodtak, az aratósztrájkok mindennaposokká váltak, a munkanélküliség mértéke minden korábbi szintet megdöntött. Az egyre növekvő elégedetlenség, valamint az agrárszocialista mozgalmak térhódításának leszerelésére a kormányzat 1894-ben kivételes állapotot vezetett be az Alföldön. Térségünk ebben az időben kapta a Viharsarok elnevezést. Szentesen a bérküzdelmek legszilárdabb bázisát a kubikosság alkotta, kiknek száma meghaladta az ezret. E rendkívül öntudatos, világot járt munkásréteg több alkalommal kísérletet tett érdekvédelmi szervezeteinek megalakítására, de a hatóságok mindannyiszor megakadályozták azt. 1900 elején egyszerre két egyesület megalakítására kértek engedélyt, amelyek közül az egyik a Szentesi Általános Népkör, a másik pedig a Szentesi Földmívelő Munkások Egylete nevet viselte. Ez utóbbi megalakítását a Török Sándor házában február 10-én tartott értekezleten mondták ki, Törököt választva meg az egylet elnökévé. Az alapszabályban a következőképp határozták meg az egylet célját: "A szentesi földmívelő munkások szervezése és munka- erejök értékesítése a helyi viszonyokhoz alkalmazva a törvény korlátjai között; az egylet tagjait felvilágosítás és oktatásban részesíteni; köztük a tudományt, művelődést és társas szellemet fejleszteni és előmozdítani; hazafias érzés ápolása, s nemzeti színű zászló használása az egylet címének feliratával." Csató Zsigmond alispán felszólította a szentesi polgármestert, hogy véleményezze az alakulóban lévő szervezeteket. Dr. Lakos Imre véleménye így szólt: "...Mindkét egyletet alakítani szándékozó csoport az elégedetlenkedő munkások azon részéhez tartozik, kiknek szereplésétől sem a munkások valódi érdekeinek oltalmazása, sem pedig a társadalmi rend fennállásának megszilárdítása legkevésbé sem várható. Mindkét csoport azokat az elemeket összesíti magában, kik fennen hirdetik magukat szocialistáknak, kik képzelt sérelmeik vesszőparipáján nyargalva kedvezőtlen helyzetükért a törvényes intézményeket és a társadalmi rendet teszik felelőssé, kik titkon és nyíltan agitálva a szociális eszmék győzelméért küzdenek. De céljaik bár azonosak, a két csoport egymástól teljesen külön áll. A Török Sándor elnöklete alatt szervezkedő csoport a jobbindulatú szocialisták csoportja, ezek a „független szocialisták“. Nagyobbára jó munkásemberek, kik nem hajlanak annyira az erőszakosság felé. Elégedetlenek ugyan a munkásosztály helyzetével, de – tekintetbe véve, hogy munkára való hajlandóságuk dacára sem képesek maguknak a munkahiány miatt a megélhetést biztosítani – elégedetlenségük indokolható. Ez azonban a józanabb elem; rendszerfelforgatók, hogy úgy mondjam: vad szocialisták nincsenek közöttük. Higgadtabban gondolkoznak, tetteikben a törvényt inkább tisztelik mint amazok..." A polgármesteri megfigyelés a későbbiekben is igaznak bizonyult. Török Sándor az elkövetkezőkben is tartózkodott a heveskedő, szélsőséges megoldásoktól. A munkások körében jelentős tekintélyt vívott ki; ennek köszönhette - sokszor hálátlan - köztisztségeit. 1918 őszén tagja lett az SZDP szentesi pártválasztmányának; őt választották a FÉKOSZ helyi csoportjának elnökévé. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor a Munkástanács a 3 tagú városi direktórium tagjává választotta. Neki és a két másik direktornak - Sima Lászlónak és Berezvai Mihálynak - köszönhetően, a proletárhatalom 38 napja alatt helyi kezdeményezésű túlkapásokra Szentesen nem került sor. Az 1919. április 7-én megtartott választáson a Szentesi Munkás-, Paraszt- és Katonatanács, a 9 tagú intézőbizottság és a 3 tagú direktórium tagjává választották, s delegálták a járási tanácsba is. A Tanácsköztársaság leverése után letartóztatták, és több társával együtt átadták a megszálló román katonai parancsnokságnak. Előbb Romániába internálták, majd idehaza bebörtönözték. 1922-ben amnesztiával szabadult, de továbbra is állandó rendőrségi megfigyelés alatt állt. A hatósági zaklatások miatt vezető szerepet nem vállalhatott. 1945-től a földosztáskor kapott két hold földjén gazdálkodott, majd csekély nyugdíjából szegényesen élt 1955. március 17-én bekövetkezett haláláig. Sírja a hékédi református temetőben található. 1959-ben utcát neveztek el róla Szentesen (1990-ig a mai Munkás utca viselte nevét). Labádi Lajos

<<< Vissza