"Úgy fáj, olyan rosszul esik hallanunk, hogy meghalt valaki, akit szerettünk, akihez ragaszkodtunk, akire tisztelettel tekintettünk fel, aki egy hosszú élet alatt becsületet nyert mindannyiunk előtt. Idősb. Pollák Sándor dr. ezek között volt. Egy hosszú élet szakadatlan, el nem fáradó munkássága alatt tekintélyt, tiszteletet, becsülést és osztatlan szeretetet nyert..." Az Alföldi Ellenzékben jelentek meg ezek a sorok, méltatva az 1905. április 1-jén elhunyt volt városi és megyei főorvos elévülhetetlen érdemeit. Mivel ezek emléke az elmúlt évszázadban elhalványult, szükségesnek látszik felidézésük, hisz a kései utódoknak is tudniuk kell, hogy dr. Pollák Sándor mivel érdemelte ki a kortársak közmegbecsülését és szeretetét. Származásáról annyit tudunk, hogy a burgenlandi Németújváron látta meg a napvilágot 1828. április 20-án. Szülei Pollák Sámuel kereskedő és Neismark Julianna. Középiskolai tanulmányait Keszthelyen és Szombathelyen végezte. 1849-1854 között a Bécsi Orvosi Egyetem hallgatója volt, itt szerzett orvostudori oklevelet. Másfél évig a Bécsi Közkórházban, majd hét hónapon át a bécsi XX. számú Tábori Kórházban szolgált osz- tályfőorvosként. 1856 februárjában telepedett le Szentesen, mint gyakorló orvos. 1859-ben feleségül vette a szegedi illetőségű Hercz Rózát, akitől négy gyermeke született: Ilka, Antal, Julianna és Sándor. Szentes város képviselő-testülete 1869 júniusában városi főorvossá választotta, mely tisztségét 24 éven keresztül viselte, hosszú időre meghatározva Szentes egészségügyi ellátásának fejlődését. Kezdettől fogva legfőbb törekvése volt a közegészségügy javítása, a népbetegségek visszaszorítása. 1872-től folyamatosan szorgalmazta egy állandó városi közkórház létesítését, a kezdetlegesnek számító menházak, ispotályok helyett. A közgyűlés támogatta az elképzelést, Pollák doktorra bízva a megvalósítást. A munkálatokat meggyorsította az 1873 májusában országosan kiütött kolera-járvány. A kezdetben szórványosan jelentkező megbetegedéseket észlelve, Pollák Sándor azonnal szigorú megelőző intézkedéseket tett, ennek ellenére a járvány kitört, s a nyár végéig tombolt. A kritikus hónapokban a főorvos ideiglenes járványkórházat szervezett, egy percre sem hagyva magára betegeit. Erőfeszítéseinek köszönhetően szeptember közepére a járvány teljesen megszűnt. A végső statisztika így is igen szomorú volt: a város 28 000 lakosából 2078 betegedett meg, közülük 997 meghalt (398 férfi, 432 nő és 167 gyermek). A csaknem ezer halott bizonyította, hogy nem szabad tovább halogatni az állandó városi kórház megszervezését. Pollák fáradozásainak köszönhetően az új intézmény 1873 novemberében kezdte meg működését. A mindössze 10 beteg befogadására alkalmas kis kórház a mai kórház telkén állt, épületét korábban tisztilaknak használták. A szerény létesítmény betegforgalma évről évre növekedett: míg 1884-ben még csak 72 fő kapott ellátást, addig 1890-ben már 233 beteget ápoltak. A növekvő szükségletek kielégítésére előbb 1889-ben, majd 1893-ban kibővítették a kórházat. Az új kórtermekben már 50 ágy elhelyezése vált lehetővé. Újabb látványos fejlesztésekre 1900 után került sor, amidőn a vármegye átvette a városi közkórház fenntartását, és 1902-re felépült a ma is látható reprezentatív épületegyüttes. A bővítéseket Pollák Sándor már vármegyei tisztiorvosként kezdeményezte és irányította, mely tisztségét 1893-tól 1900-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig viselte. Városi képviselőként több cikluson át a közegészségügyi bizottság elnökeként működött. Ebben a minőségében az egészséges ivóvíz biztosítása érdekében már 1884-ben indítványozta egy ártézi kút fúrását, amely 1885/86-ban a főtéren valósult meg (elsők között az országban). Említést érdemel, hogy 1890-ben közreműködött a Vöröskereszt Egylet helyi szervezetének megalakításában. A helyi újságokban ismeretterjesztő cikkei jelentek meg a különböző járványok és népbetegségek megelőzése érdekében. A közegészségügy javítása terén kifejtett eredményes munkásságát magasabb helyeken is elismerték. A kolerajárvány megfékezéséért 1873-ban belügyminiszteri dicséretben részesült, a következő évben pedig Csongrád vármegye tiszteletbeli főorvosává nevezték ki. 45 éves orvosi működését az uralkodó 1904-ben a Ferenc József Rend lovagkeresztjével ismerte el. Halálát követően maradandó érdemeit a városi és a megyei közgyűlés jegyzőkönyveiben megörökítették. Az 1905. április 1-jén bekövetkezett halála után a Pollák név nem merült feledésbe Szentesen. Idősebbik fia, Antal, a világhírű Pollák-Virágféle gyorstávíró feltalálója, a Műszaki Szakközépiskola névadója; fiatalabb gyermeke, Sándor, a szentesi Vármegyei Közkórház sebészeti osztályának vezető főorvosa, 1914-1918 között a kórház igazgatója. Akárcsak édesapjuk, sok dicsőséget szereztek városunknak. Labádi Lajos

<<< Vissza