 A
"Gólyás-ház" oszlopos tornáca (Fotó: Labádi L., 2004.)
Igyekeztük feltárni, hogy kik voltak a műemlék jellegű épület bérlői, illetve későbbi tulajdonosai. A XIX. század
első feléig sikerült visszanyúlni, az alábbi eredménnyel.
Az uradalmi mészárszékek haszonbérlői az 1820-as évektől id. Kugler János és
id. Jurenák József voltak, akik a város legmódosabb polgárai közé tartoztak. Az 1836-os örökváltsági
szerződés után Jurenák Józsefet előbb városi árvagyámmá, majd tanácsnokká választották, ezért
1837-ben lemondott a mészárszékek bérléséről. Az 1840-ben felállított
első telekkönyvben Kugler János szerepel az érintett Úri utcai telek tulajdonosaként (használójaként?), de a későbbiekben már nem találkozunk a nevével. Helyette
feltűnik Pokomándy Gábor (1799-1884) személye, aki 1830-tól a Károlyi grófok jószágigazgatója, majd vármegyei táblabíró, 1850-ben rövid ideig a szentesi járás
főszolgabírója, a Szentesi Takarékpénztár egyik alapító tagja (1869) és
első elnöke (1870-1876), az Úri Kaszinó elnöke (kis megszakításokkal 1860-1872 között). A szép jövő
előtt álló fiatalember 1830-ban feleségül vette Jurenák József leányát,
Jusztinát. 1847-ben a lakóhelyük még Külső-Derekegyház (a Károlyi uradalom központjában), de 1850-ben már a Szentes, III. tized 1877. számú ház, vagyis a mai
Petőfi u. 4.
További kutatást igényelne annak kiderítése, hogy Pokomándy pontosan hogyan került az ingatlanba? Több adalék arra utal, hogy a nagyvagyonú, tekintélyes após, Jurenák József (1773-1854) révén, aki régi mészárszékbérlőként igényt formált a központi fekvésű telekre, és megszerezve annak tulajdonjogát, építkezésbe kezdett. Ezt a feltételezést
erősíti, hogy 1838-ban Jurenák József nagyobb mennyiségű tégla égetésére kért és kapott engedélyt a városi tanácstól; továbbá az is, hogy a
Petőfi u. 4. alatti épület faltéglái között „J J“ monogrammal ellátott „jegyes téglák“ találhatók. Az sem elhanyagolható, hogy az 1840-es években a
tőszomszédságban lévo Zöldkoszorú Nagyvendéglőt Jurenák Eduárd (Jurenák József egyik fia) bérli, a szemközt álló saroképület, valamint a környező telkek mind-mind Jurenák tulajdon (a mai Gyermekkönyvtár, Városháza és környéke).
Tény, hogy 1850-ben Pokomándy Gábor a III. t. 1877. sz. házat jelölte meg lakhelyéül, és 1884-ben bekövetkezett haláláig családjával együtt ebben az épületben lakott.
Sarolta nevű leánya a nagytekintélyű Stammer Sándor (1824-1896) volt
főszolgabíróhoz, 1869-71 közötti polgármesterhez, 1872-tol Csongrád vármegye alispánjához ment feleségül. Pokomándy Gábor 1884-ben bekövetkezett halála után ok örökölték meg az Úri utcai családi fészket, ezért az épületet utóbb emlegették Stammer-házként is.
Stammer Sándor halálát követően özvegye 1903-ban eladta a házat dr. Mátéffy Kálmán (1858–1933) vármegyei
főjegyzőnek, dr. Mátéffy Ferenc polgármester öccsének. 1933-ban az épület
Burg Jenőnére, született Mátéffy Erzsébetre szállt. Ebben az
időben Mátéffy-Burg-féle háznak nevezték az ingatlant a szentesiek.
Az épületet 1952-ben államosították; az ingatlan kezelője 1963-tól a Szentes Községgazdálkodási Vállalat. A régi posta épülete felé
eső kéményén emberemlékezet óta megtelepedtek a gólyák, idényjelleggel mindig visszatérnek. Innen ered a gólyás-ház elnevezés.
1968-ban az Országos Műemléki Felügyelőség a Petőfi u. 4. szám alatti épületet „Védett
műemlék“-ké nyilvánította, amelyet a telekkönyvbe is bejegyeztek.
Az épület kora, egykori funkciói, továbbá jeles lakóinak megismerése alapján talán bátran
kijelenthető, hogy műemlékszegény városunkban a szóban forgó ház feltétlenül megérdemli a védelmet. Felújítás után a
Petőfi Szállóval együtt szervesen illeszkedhet az egyre szépülő történelmi városmaghoz, a
főtér archaikus hangulatához. A „Művészetek Háza“-ként pedig szorosan kapcsolódhat a volt Megyeházán 2006-ban megnyíló múzeum kiállításaihoz, vendégcsalogató programjaihoz.
Labádi Lajos
|
