Huszonöt éves a Művelődési és Ifjúsági Ház. 1980. május 10-én avatták fel ünnepélyesen. Hogy miért maradt meg máig a nevében az ifjúsági szó, amikor már a környéken sem találhatók ilyen intézmények? Napjainkban másképp működnek. Az történt, hogy az Állami és Ifjúsági Alapból kapott a város 12 millió forintot. Nagyon nagy pénz volt ez akkor, különösen, ha tudjuk, közel 32 millióba került az egész épület berendezése. Az alap vezetésének az volt a kérése, hogy az ifjúsági szónak szerepelni kell az intézmény nevében. Az új épületet Művelődési és Ifjúsági Házra keresztelték. Amire azért több terv készült akkoriban. Számolva azzal, hogy az intézmény kinőtte a régit, a Móricz Zsigmond Művelődési Házat, az ipartestület egykori székházát. Eredetileg a Hajdú utcára tervezték. Hatalmas, több szintes épületet álmodtak, színházteremmel, könyvtárral, mozival, galériával. Aztán, hogy szembesültek az igazsággal: mondván, annyi pénz nincs rá, elvetették a gigantikusnak tűnő tervet. Készítettek egy kisebb léptékűt, de már a Tóth József utcára, a Kurca mellé. Majd tíz évig épült, amiatt, hogy közbe szólt a beruházási stop. Végül elkészült, szinte egy időben a középiskolai kollégiummal. – Nagyon szép, modern épület volt, már akkor is. Ha jól körülnéz az ember, most is az – vélekedik Kruzslicz Pál, a Szentesi Művelődési Központ igazgatója. A Novák házaspár munkáját dicséri. Nagyon jó helyen épült, a belvárosban. Hangulatos az egész. Az elhelyezéssel azonban már van némi ellenvetése a direktornak. Azt mondja, meg kellett volna fordítani a házat, az előadó terem és a pódiumterem ablakai a Tóth József utcára néznek, ahol nagy a forgalom. A Kurca felől lényegesen kevesebb zajártalom érné a rendezvényeket. Amiből azután sokféle kijutott az érdeklődő közönségnek.  Az igazgató arról beszél, hogy teljesen más volt akkor az igény, más a művelődés szerkezete. Az alkalomra összeállított kiállításon, melyet Labádi Lajos főlevéltáros rendezett az intézményben, különleges érdekességek találhatók minderről. Az emberek sokféle információhoz hozzájuthattak a házban. Sorba álltak például egy politikai előadásért. Chrudinák Alajos három előadást tartott. Ismert személyiségek, nagy nevek jártak a ház rendezvényeire. Felsorolni is nehéz lenne őket. Egy-egy sztárparádén a pódiumterem háromszor is megtelt. – Itt volt nálunk a már akkor botrányhősnek kikiáltott Friderikusz Sándor – meséli Kruzslicz Pál. – Álltam is a szőnyeg szélén miatta. Megdorgáltak. De a közönség szerette. Nyíregyházáról kitiltották, havonta ment a sorozata Debrecenben meg itt Szentesen, sehol másutt az országban. A showba három vendéget hozott esténként. Olyan személyiségeket, hogy ámuldozott a közönség. A riporterrel megfordult nálunk politikus, színész, táncosnő, akik a legérdekesebbek voltak annakidején. A filmtékában különleges filmeket lehetett nézni. Aki betért a házba, megihatott egy kávét, vagy sört, jól érezte magát, aztán beült valamelyik rendezvényre. Órákig elvoltak itt az emberek, kártyáztak, különféle videojátékok, más egyéb játékok álltak a rendelkezésre. Volt egy közösségi funkciója a dolognak. – Ma más a műsorok, programok szerkezete, ma máshová járnak az emberek – folytatja az igazgató. – Ahogy változtak az igények, úgy próbáltunk váltani mi is. Most elsősorban szórakoztatunk, aztán jön az ismeretterjesztés. A civil és más szervezetek is gyakran használják termeinket. Ha megnézzük a havi elosztást, tele van. Régen volt két nagy rendezvény és mindenki arról beszélt. Most nem így van, sok apró munkából tevődik össze a feladatunk. A kereskedelmi szolgáltatást a pénz diktálta. Valamikor nem engedtem meg, most a napközbeni holtidőket használják ki a vásári szolgáltatások. L. J.

<<< Vissza