Képünkön: Ünnepség a 48-as Népkörben Az 1867. évi kiegyezés után a közjogi kérdésekben kibontakozott viták felszínre hozták és felerősítették a társadalmi-politikai ellentéteket. A helyi hatalmi küzdelmek kapcsán fel-felbukkantak a kormányt, illetve az azt képviselő megyei vezetést bíráló megjegyzések, amelyek jelezték a csalódottságot és elégedetlenséget az alkotmányosnak hirdetett új renddel szemben. A kibontakozó ellenzéki hangulatot tovább fokozták a kormány népszerűtlen intézkedései. Nem maradt hatástalan a szélsőbaloldal által indított demokrata körök mozgalma sem, melyek a szabadság, egyenlőség, testvériség elveinek érvényesítését és az 1848. évi teljes alkotmány visszaállítását tűzték ki célul. Az érlelődő ellenzéki közhangulat Szentesen 1868 decemberére általánossá vált. A fentebb érintett tényezőkön kívül ehhez döntően hozzájárult Pulszky Ferenc balszerencsés parlamenti működése, akit a szentesiek 1867-ben Deák-párti programmal választottak országgyűlési képviselővé. A város érdekeit sértő tevékenységével a kormányzó Deák-pártot teljesen lejáratta Szentesen. Ez egyértelművé vált az 1869. március 22-én megtartott országgyűlési választáson, amidőn a 48-as Párt jelöltjét - az emigrációban élő Kossuth Lajost - választották a város képviselőjévé. A választásokat megelőzően Ferenczy Sándor ügyvéd, volt honvédhadnagy indítványára Szentesen is megalakult a 48-as Párt. Az alakuló közgyűlést 1869. február 28-án tartotta meg. A párt helyi elnökévé Józsa Jánost, jegyzőjévé Ferenczy Sándort választották, majd egy 48 tagból álló bizottmányt alakítottak. Sikeres szervezőmunkával kivívták Kossuth megválasztását. Mivel Kossuth Lajos az ismert okok miatt nem fogadta el a szentesi mandátumot, június 10-én pótválasztásra került sor. A helyi 48-as Párt Irányi Dániel ajánlatára László Irét, az országos 48-as Párt egyik első számú vezetőjét kiáltotta ki jelöltjének, aki fölényes győzelmet aratott. A választásokon elért sikerek arra ösztönözték a 48-as Pártot, hogy szavazóikat bizonyos szervezeti keretek között együtt tartsák. Felmerült egy népkör alakításának gondolata, amely a párt "alapszervezeteként" működne, megkönnyítve az elkövetkező politikai küzdelmekre való mozgósítást. Az elgondolást hamarosan tett követte. Az ősz folyamán Ferenczy Sándor vezetésével megkezdődött a szervezőmunka. A tagtoborzás nem okozott gondot, viszont több kérdésben eltérő vélemények alakultak ki. Ilyen volt a kör elnevezésének kérdése. A szervezők "48-as Népkör" elnevezésre gondoltak, azonban többen akadtak, akik húzódoz-tak a 48-as jelző felvételétől. Ez utóbbiak attól féltek, hogy a 48-as kitétellel a kör felhívja magára a belügyi kormányzat figyelmét, s emiatt nehézségekbe fog ütközni az alapszabályok hatósági jóváhagyása. Az óvatoskodókat László Imre 1870. május 11-én kelt levelében igyekezett meggyőzni arról, hogy a 48-as név használatából a körnek nem származhat baja. A szervezéssel megbízott ideiglenes tisztikar és bizottmány 1870. június 10-re öszszehívta a népkör alakuló közgyűlését. Az alapszabály elkészítésével megbízott választmány ismertette az alapszabály-tervezetet, amelyet a megjelent 159 alapító tag csekély módosítással elfogadott. Az alapszabály szerint a kör hivatalos elnevezése: a Szentesi 48-as Párt Népköre. Célja: "A haza alkotmányos és demokratikus jogainak társalgás közben, egymással való ismertetése; a valódi népönkormányzatnak eszmecserék segedelmével való elvileges fejlesztése és arra való hazafias törekvés ébresztése, hogy az törvényes úton hazánkban ér-vényre emeltessék. Felvilágosítani egymást minden politikai s hazánkat illető kérdésbe. Jeles írók cikkei felolvasása és magyarázó beszédek tartása által figyelemmel kísérni a jelen kor történelmét...stb." Az alapszabály elfogadása után a kör megalakultnak nyilvánította magát, majd megalakították a tisztikart. A tiszteletbeli elnök közfelkiáltással Kossuth Lajos lett, rendes elnök Ferenczy Sándor, alelnök ifj. Posta János. Tiszteletbeli tagokká választották többek között László Imrét, Irányi Dánielt, Madarász Józsefet, Simonyi Ernőt, Vidács Jánost és Táncsics Mihályt. A tényleges működés megkezdéséhez be kellett várni az alapszabály Belügyminisztérium által történő jóváhagyását. E formai aktus nem ment egyik napról a másikra. A halogatás összefüggésben volt a Ferenczy Sándor körelnök ellen folyó bírósági eljárással, akit a Királyi Ítélőtábla 1870. október 18-án hozott ítéletével felségsértés bűntettében elmarasztalt. A belügyminiszter 1871 áprilisában végre megadta a jóváhagyási záradékot. Ferenczy Sándor ekkor már politikai fogolyként Lipótvárosban raboskodott. Közel egyévi kálvária után a 48-as Népkör hivatalosan is megkezdhette működését. Az 1871. május 29-én megtartott tisztújító közgyűlésen a kör elnökévé ifj. Posta Jánost, alelnökévé Imrei Károlyt választották. Az év kiemelkedő eseményének számított a szeptember 24-én megrendezett zászlóavató ünnepség. Ekkor mutatták be az új kör díszes nemzetiszínű zászlóját, rajta az átélt és a várható küzdelmekre utaló jelmondattal: "Erős akarat nem ismer akadályt!" Labádi Lajos

<<< Vissza