Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus A VII. Tiszai Euroatlanti Nyári Egyetem utolsó előadását július 29-én Czeizel Endre tartotta a magyarság genetikájáról. Bár orvosgenetikával, családtervezéssel foglalkozik, de - ahogy mondta olykor-olykor vannak kitérők, kalandok az életében. Ez a téma is egy ilyen kaland volt. A nyolcvanas években az NSZK nagyon gazdag volt, és az ottani genetikusok meg akarták rajzolni a világ népességének genetikai térképét. Felajánlották, hogy szívesen vizsgálnák a magyar népességet is. Így került a professzor úr a kutatásba. Elmondta, hogy nyelvészeti kutatások során alapozták meg a finn-magyar nyelvi rokonságot. Az antropológia a XIX. század végén XX. század elején elkezdte vizsgálni az emberi csontokat. Az 1930-as években pedig kialakult a nézet, mely szerint a magyarság két eredetű lehet: keleti és finn. Ekkor jött egy harmadik lehetőség is, vagyis a géneket kellene vizsgálni. Az embernek körülbelül huszonötezer génje van, tehát minden gént nem lehet összehasonlítani, de abból indultak ki, hogy a gén - ami a DNS-nek egy meghatározott szakasza - mindig egy fehérjét határoz meg, és ez dönt el bizonyos tulajdonságot. Az orvosok csak a tulajdonságot vizsgálják. Kiderült, hogy a csontvázak milyensége függ attól, hogy milyen géneket örököltek, de attól is, hogy magzati életükben hogyan táplálkoztak. Amikor a nyolcvanas években befejezték a génjelekre alapozott kutatásaikat, két óriási fejfedezés történt a genetikában. Kiderült, a sejtmagon kívül, a petében vannak ún. kis erőművek, mitokondriumok, melyekben van DNS. Ezt csak az édesanyától lehet örökölni. Az anyai ági öröklődést viszszavezették Éváig, és innen tudják, hogy Éva száznegyvennégyezer évvel ezelőtt élt Afrikában. Tehát ott volt az édenkert. Kiderült az is, hogy semmi közünk a neandervölgyihez, ugyanis őseink negyvenezer évvel ezelőtt jöttek Európába és kiirtották. A DNS-vizsgálatok kapcsán kiderült, hogy Ádám ezer évvel korábban élt, mint Éva, de a vizsgálatoknak plusz-mínusz ötezer év a hibalehetősége, tehát találkozhattak. A mi őseink Afrikában százötven-százhetvenezer évvel ezelőtt alakultak ki, fekete bőrű, alacsony emberek voltak. Százezer évvel ezelőtt elhagyták Afrikát és Ázsiába mentek. Ötvenezer évvel ezelőtt lett a fekete emberből sárga, mégpedig úgy, hogy a sivatagos sztyeppéken más volt a környezet és azok az emberek válogatódtak ki, akikben olyan génváltozás történt, amely megvastagította a bőrüket. Az emberek ugyanis azért sárgák, mert a bőr alatti kötőszövetük sokkal vastagabb. Így alakult ki a keleti ember. A magyar nép a Kazár Birodalom részeként nem érezte jól magát és egy vesztes háború után ment Etelközbe. Csatározások során fedezték fel őseink a Kárpát-medencét, és el akarták foglalni. A honfoglalók döntő többsége férfi volt, mert korábban a besenyők vagy megölték, vagy elrabolták a magyar nőket és gyerekeket. A genetikai kutatások azt mutatják, hogy a magyar férfiak és nők genetikailag különböznek egymástól. A magyar férfiak az itt talált szláv és avar nőkkel alapítottak családot. Saját kutatásáról mesélt ezután Czeizel doktor, amit a németek finanszíroztak. Minden fellelhető etnikai csoportot próbáltak megvizsgálni. Nézték a kiskunokat, nagykunokat, jászokat, palócokat, matyókat, cigányokat, zsidókat, székelyeket, csángókat. Kellett két referencia-népesség is, egy ősi magyar (az őrségiek) és egy vegyes magyar (Budapest). A kritérium az volt, hogy mind a négy nagyszülő ugyanahhoz az etnikumhoz tartozzon. Így tudták meghatározni a magyar etnikai csoportok eredetét. Ezek alapján, ha a jelenkori magyarság genetikai felépítését nézik, akkor kétségbe vonható a harmincas évek teóriája, miszerint a magyarság finnugor-keleti türk eredetű. A finnek és a perzsák közepes távolságban vannak a mai magyarságtól. Ha a mitokondriális géneket nézik, akkor szinte semmi rokonság nincs a magyarok és a finnek között. Ha az Y kromoszómát nézik, akkor van. A magyarok, a bajorok, a szlovákok, a lengyelek és az ukránok között a genetikai távolság olyan kicsi, hogy azt lehet mondani: testvérnépek vagyunk. Ez volt az első nagy tanulság. A második az, hogy genetikailag a magyar nép a legkevertebb. Ez azért jó, mert a genetikai kevertség növeli az életerőt, a termékenységet, az élettartamot. A tizenöt Nobel-díjasunk is a génkevertségnek köszönhető. A cigányok és a zsidók genetikailag nagyon elütnek a magyaroktól, ami nem véletlen, hiszen a cigány nép például Indiából származik. A kutatás orvosi haszna: nincs magyarság gén, így magyar genetikai betegség sincs. Majzik Andrea

<<< Vissza