<<< Vissza |
Két évtizede az idősek szolgálatában |
2005. augusztus 26. |
(Fotó:
Vidovics Ferenc) Szentes Város Gondozási Központjának vezetői és munkatársai jubileumi ünnepséget rendeztek augusztus 18-án abból az alkalomból, hogy 20 éves lett a II. sz. Idősek Klubja. A Nagyörvény utcai intézményben reggel kilenc órakor egészségügyi szűrővizsgálatokkal, vérnyomás- és vércukorszint méréssel indult a nap, majd Tyityán László rendőr őrnagy hasznos tanácsokkal látta el az idős embereket biztonságuk megőrzése érdekében. Többek között figyelmeztetett a kapu zárásának fontosságára. Másik öreg szabály, hogy a pénzt soha ne tárolják egy helyen, hanem a lakás több egymástól elkülönített részén. Ha a tolvaj elkezd keresgélni, és egy helyen talál pénzt, nem fog tovább kutatni. A szomszédi viszony ápolása is fontos dolog, és az, hogy nyitott szemmel járjanak. Sokan attól félnek, hogy belekeverednek az ügyekbe, és ezért nem látnak, nem hallanak, és nem beszélnek. A rendőrségnek ma már több tanúvédelmi programja működik. Névtelen bejelentést is lehet tenni, valamint lehetőség van arra, hogy a jegyzőkönyvben semmilyen adat ne szerepeljen az illetőről. - A Nagyörvény utcai klub társadalmi összefogásra épült - idézi fel a múltat Szebellédi Anna, a Gondozási Központ igazgatónője. 1983-ban dr. Tari Gáborné Katikával, a pszichiátriai ápolóotthon nyugalmazott igazgatónőjével kezdtük járni a várost az akkori tanácsvezetés felkérésére, és gyűjtöttük az intézményre a pénzt. A tanács vezetői megvásárolták a kiséri ingatlant egy családtól, de ekkor még nem láttuk, hogy nemcsak felújításra lesz szükség. Az intézményt újjá kellett építeni. A Zsoldos Ferenc Középiskola és Szakiskola, akkori nevén 603. számú Szakmunkásképző Intézet diákjai segítettek az építésben, és a honvédség segítségére is számíthattunk. Az intézményt Tabajdi György mérnök tervezte. A gyűjtéstől az épület elkészültéig két év telt el, 1985. augusztus 20-án adták át az idősek klubját. Akkor ötven férőhelyre kaptuk meg az engedélyt - mesélte az igazgatónő. Az intézmény ma már nemcsak a nappali ellátást biztosítja a város idősei részére, hanem integrálttá vált. Pályázatok útján pénzt nyertek a bővítésre. Itt működik az átmeneti szállást biztosító idősek klubja 12 ágygyal, és itt található a jelzőrendszeres házi gondozás diszpécser központja is. Éjjel-nappal van gondozónő, minden hívásjelzés ide érkezik. Hét készüléket Szentes-Lapistóra helyeztek ki. A szakdolgozó riasztja az ügyeletes házi gondozónőt, akit a készenléti szolgálatban az intézmény gépkocsivezetője szállít a helyszínre. A riasztások kilencven százalékában a gondozónő el tudja látni a beteget. - Az idősek klubjaiban rendszeres programokat szerveznek a nappali ellátás keretén belül - folytatja Szebellédi Anna. Gyakran kirándulnak, vetélkedőket, közös névnapokat tartanak, és vannak kézműves foglalkozások. A házi gondozottak részére könyvtári kölcsönzésre is van lehetőség, és fontos a mentálhigiénés munka, vagyis a szociális gondozónők a fizikai ellátáson kívül lelki gondozást is végeznek. A közösségi pszichiátrián a betegek 20 évestől 50 éves korig járnak a klubba, kreatív foglalkoztatáson vesznek részt. 1996 óta működik az értelmi fogyatékosok nappali ellátása is, ahol tíz értelmi fogyatékkal élő fiatal nappali ellátását két gyógypedagógiai aszszisztens segíti. Tavaly egy uniós pályázaton nyertünk közel tízmillió forintot, melyet ennek a klubnak a bővítésére fordítunk. 2006. január elsejétől már húsz főt tudunk foglalkoztatni. Szeretnék köszönetet mondani a munkatársaimnak: Szatmári Nagy Lajosnénak, a klub vezetőjének és minden gondozónőnek. A fenntartónak és az önkormányzatnak is köszönöm, hogy valahogy mindig talpon maradunk. Szeretnénk, ha az intézmény közösségi céllal még sokáig tudna működni a városrészben, mert van rá igény - tette hozzá az igazgatónő. Az ünnepség délután is folytatódott: kulturális műsor várta az időseket, majd Szebellédi Anna tartott előadást Az időskor békés elfogadása címmel. Többek között elmondta, az időskor akkor lesz igazán békés, ha az egyén és a társadalom össze tud hangolódni. Céljuk, hogy egy fogyatékkal élő ember minél tovább az otthonában tudjon maradni, és minél később kerüljön tartós bentlakásos intézménybe, mert ez sem anyagilag, sem emberileg nem jó a társadalom és az egyén számára. Ők ebben segítenek. Az a feladatuk, hogy megértessék az idős emberekkel, hogy fogadják el a korukat, ne legyenek önsajnálkozók, és szeressék egymást. Majzik Andrea |