A Szentesi Repülőklub nyílt napot szervezett, hogy a repülősportot népszerűsítse a fiatalok körében. Azok a középiskolások, akik múlt pénteken kilátogattak a repülőtérre, amellett, hogy megismerkedtek a vitorlázó-és a motoros repülőgépekkel, még a repülés élményét is kipróbálhatták. A Vásárhelyi út mellett található repülőtéren jó idő esetén minden hétvégén várják a repülés iránt érdeklődőket a Hári László vezetésével működő repülőklubban. Modellezők, sárkányrepülők, motorosrepülők, valamint a legütőképesebbnek számító vitorlázók alkotják a repülés szentesi szerelmeseit. Tar János klubtitkár és társai meghívták az iskolásokat egy kellemes délutáni kikapcsolódásra, vállalták az utaztatást is. A tanórák után négy középiskolából érkeztek diákok, akik előadásokat hallgattak a repülés elméletéből, majd ekkor szerzett tudásukról tesztben adtak számot. Hét diák jutalma volt, hogy a fejmunka után ingyenesen felszállhasson egy repülővel, ám a többiek előtt is adott volt a lehetőség: ők kedvezményesen tehettek egy próbautat. Ennek feltétele a szülői írásos engedély volt, illetve orvosi vizsgálaton is át kellett esniük. Az alsó korhatárnak mindannyian megfeleltek, hiszen hivatalosan 15 éves kortól már pilótavizsgát lehet tenni. A levegőbe merészkedő diákok a kétszemélyes gépekben elöl ültek, dupla hevederrel becsatolva. A biztonsági előírás mellett azért jó kezekben is voltak, mert mögöttük foglaltak helyet a pilóták. Köztük Gullay Mihály, aki 67 éve repül, s ma ő a legidősebb aktív oktató. Rutinjáról a klubtitkár kedvesen megsúgta: egy gyakorlott pilótának letakart műszerfallal is képesnek kell lennie vezetni, de a 81 éves oktató akár már gép nélkül is tudna repülni. Az oktatógépekkel 300-350 méteres magasságba emelkedve 3-4 kilométeres, ún. iskolaköröket tettek meg a középiskolások a kellemes időben. Tar János elárulta, mitől lesz valakiből jó pilóta: nem árt hozzá bátorság, és a szorgalom sem, mert ha egy kezdő kihagy akár csak 2-3 hetet, kezdheti újra a tanulást. A klubtitkár azért ajánlja a repülést, mert kevés olyan sport van, ami ennyire fegyelmezetté teszi művelőjét. Egy tanfolyam ára nagyjából anynyi, mintha gépkocsiból vizsgázna le valaki. A diákok érdeklődésével maximálisan elégedett, mint mondta, jó volt látni, mennyire lefoglalta őket a repülőgépek világa. Egymás után emelkedtek a magasba a vitorlázó gépekkel, néhányan a motorossal is. A repülőtér gyepéről is kíváncsi szemek követték a levegőben cikázó gépeket, főleg azt, amelyik a szokásos körök után egyszer csak bravúros bemutatóba kezdett: hátára fordult, orral lefelé haladt, felágaskodott, majd a nézők irányába száguldott. Néhányan menekülőre fogták, ám a vitorlázó kecsesen elsiklott a levegőben. Gömzsik Dánielről a gépből kiszállva kiderült, bevállalós fiú, nem félt odafönt, sőt, ő kérte ezeket a mutatványokat. A Pollák Mihály szakközépiskolában 13. osztályba járó diák ült már helikopterben is, de azt mondja, ez jobb, és szeretne is még repülni. Bátrak voltak a lányok is, Niki, Zsuzsa és Kriszta, a Boros Sámuel szakközépiskola 10.C-s diákjai egyaránt azt mondják, nem féltek, élvezték a súlytalanságot, és azt, hogy fentről furcsa látvány tárult eléjük: kicsi volt minden, az autók matchboxnak, az emberek színes pontoknak látszódtak. Tanárnőjük, Ambrus Éva volt az első, aki a levegőbe emelkedett, és nagyon élvezte a lebegést. A vitorlázót jobban viszi az áramlat, mondja, miután repült mindkét típussal. Minden diákja, akiket elkísért, kipróbálta a repülést, s jövőre remélhetőleg még többen jönnek. Testnevelő tanárként úgy látja: veszélyesnek hitte, de a repülősport kikapcsolja az embert. Darók József

<<< Vissza