Vándorkönyv Több emberöltő óta közismertségnek és általános megbecsülésnek örvend Szentesen a Zsoldos család. Számos tagja tevékenyen részt vett városunk fejlesztésében, hírnevének öregbítésében. A tettekkel kiérdemelt elismertség megalapozójának ifj. Zsoldos Ferenc tekinthető, aki 1992 óta a helyi műszaki szakközépiskola és szakmunkásképző névadója. Halálának 100 éves évfordulóján idézzük fel rendkívül küzdelmes, de egyben páratlanul sikeres életútját. A Zsoldos család a legrégebbi szentesi famíliák egyike. Első képviselői a XVIII. század elején kerülhettek Szentesre. Az 1741-től vezetett legkorábbi református anyakönyvben többször előfordul a Zsoldos név, akkor még 'Soldos alakban. Az iskola névadójának édesapja - id. Zsoldos Ferenc - már bizonyíthatóan iparűzéssel foglalkozott; nevét ott találjuk a Szentesi Ács, Molnár és Kőműves Céh mesterei között. 1831 végén feleségül vette az alig 16 éves Karai Máriát, akitől 1832. október 28-án megszületett Ferenc nevű fia, a későbbi nagyiparos. A keresztelési szertartást Szentes nagyhírű református lelkésze, Kiss Bálint végezte. A kis Ferenc számára a gondtalan gyermekkor csak igen rövid időre adatott meg. Nagy törést okozott életében a szeretett édesanya korai elvesztése. Alig múlt 9 éves, amikor édesanyja 26 éves korában gyerekszülésben meghalt, négy kiskorú árvát hagyva maga után. Ferenc ekkor a Központi Református Népiskola elsős tanulója, s bár jófejű gyerek, a harmadik osztály elvégzése után a diákéletnek búcsút kell mondania. Apja mellett lesz inas, kitanulva az ács, molnár és kőműves szakmákat. A kor szokásának megfelelően alaposan megszenvedett mesterségéért. Az inasévek alatti megpróbáltatásokra utóbb így emlékezett vissza: "Rajtam megtörtént, hogy az erőltetéstől többször vért köptem, no de nem volt csoda, mivel 12 éves koromban fogott Apám erős dologra, és erős emberek mellett azokkal kellett versenyt dolgozni." Mint abban az időben minden mesterlegény, ifj. Zsoldos Ferenc is - betöltve a 18. életévét - vándorútra indult. 1851 tavaszán Szolnokra érkezett, ahol belekóstolt a hajóépítés tudományába. A következő évben már Pesten találjuk. Az Óbudai Hajógyárban jól keres, néhány hónap elteltével mégis úgy dönt, hogy folytatja vándorútját. "A hajógyári egyhangú munka vágyaimat nem elégíté ki, sőt unalmas lett. Én tanulni és próbálni vágytam, és így munkát köszönve, elutaztam gőzhajón Komáromba..." - olvashatjuk visszaemlékezésében. Hamarosan folytatta útját Győrbe, Pozsonyba, majd Bécsbe. Érdekes epizód életében, hogy a császárvárosba érkezésekor - tudtán kívül - már körözés alatt állt, mivel nem jelent meg Szentesen az 1853. évi katonai újoncállításon. A sors humora, hogy a császári hatóságok által körözött mesterlegény Bécsben épp egy olyan cégnél kapott munkát, amelyik a császári udvar számára készített istállókat és kocsiszíneket. Jobb "rejtekhelyet" keresve sem találhatott volna. 1853 végén elhagyta Bécset, és elszegődött a szolnok-debreceni vasútépítéshez. A vasúttársaság tartósan biztosított munkát, jó kereseti lehetőséggel. Zsoldos Ferenc kezdetben csapatban dolgozott, 1854 augusztusában azonban társult Fovirs András debreceni áccsal, s önálló vállalkozásba fogtak. A társaságtól sikerült megszerezniük a vasútépítkezés ácsmunkáit, ettől kezdve az ő irányításuk alatt épültek a vasútvonal őrbódéi, vasúti színei, kútjai stb. A vasúti munkák mellett jelentős nyereséget hozott Zsoldosnak 12 hajó elkészítése, melyeket a vasúttársaság rendelt tőle. 1857 elején a társasági igazgató - aki időközben igen megkedvelte a szentesi fiatalembert gyors és pontos munkájáért - újabb feladattal bízta meg. A Kunlaposon építendő öt nagyobb hídhoz szükséges tölgyfákat kellett az eszenyi erdőben kiválogatnia és kitermelnie. A kivágott fák feldolgozását, méretre szabását már Abádszalókon végezte el. Fiatal kora ellenére a hidak megépítésével is őt bízták meg, szemben számos szolnoki és debreceni mesterrel. A munka elvégzésére 9 hónapot kapott. Az öt hidat különböző helyszíneken párhuzamosan építtette, folyamatosan 60-160 munkást foglalkoztatva. A munkát határidőre bevégezte. A vállalkozásért 30 ezer forintot kapott, amelyből 5 ezer forintot tiszta nyereségként könyvelhetett el. Az akkoriban igen tetemesnek számító summa birtokában elhatározta, hogy hazatér Szentesre, s itthon kezd valamilyen vállalkozásba. Labádi Lajos

<<< Vissza