A korszerű muzeológiai gyakorlatban egyre hangsúlyosabbá válik a gyűjtemények gyarapítása során a tárgyak használatához kapcsolódó legfontosabb információk rögzítése. Élettörténetük nélkül ugyanis a műtárgyakat a jövő generációi már nem tudják megszólaltatni, csak bizonyos általános néprajzi ismeretanyag tükrében, ami természetesen nélkülöz mindenféle egyediséget. Ezért különösen jelentős Zsíros Katalin gyűjteménye, amely a Tihanyi Sándor-féle kovácsműhely munkaeszközei mellett szintén a tavalyi esztendő folyamán került múzeumunk birtokába. A gyűjtő a tárgyak egykori használatáról olyan ismereteket közölt, amelyek segítségével rekonstruálni tudjuk a népéletben betöltött szerepüket. A gyűjtemény darabjai az 1960-as és az 1970-es évek folyamán kerültek a birtokába rokonok és ismerősök adományainak köszönhetően. Az egykori tulajdonosok érzelmileg is kötődtek a tárgyakhoz, melyek gyakran több generációt is kiszolgáltak. A gyűjtemény zömét különböző cserépedények alkotják. Méretüket és megformáltságukat tekintve kiemelkednek közülük az ún. vászonfazekak. A gömöri fazekasok által készített, zsinórozott díszítésű konyhai eszközöket főzésre használták, húslevest, töltött káposztát, babot, borsót és kukoricát készítettek bennük. Nagy értéket képviseltek, hiszen tűzálló hiányában ezeket az edényeket az alföldi fazekasközpontokban nem lehetett előállítani. Említést érdemel még feltétlenül egy szúette, húr nélküli tambura, amit Vecseri Lajos hagyott végrendeletében Zsíros Katalinra. A hangszernek fontos szerep jutott a nagytőkei parasztember életében. Miután 15–20 kat. holdjától, traktorjától, cséplőgépjétől és szobai bútoraitól megfosztották, gyakran emlegette, hogy nem maradt más neki csak a tamburája. Gyerekkorában sajátította el a zeneszerszám kezelésének minden csínját-bínját, majd bálokban muzsikált. Ha nem volt társasága, akkor pedig saját szórakoztatására játszott. Meg kell emlékeznünk még arról a két kovácsoltvas házoromdíszről is, (képünkön) melyeket sertekarónak neveztek Szentesen. A módosabb családok vallásuknak megfelelően különböző típusokat használtak. Amíg a katolikusok kereszt alakú, addig a reformátusok változatos formájú sertekarókat alkalmaztak. A gyűjteményhez tartozó két házoromdísz egyikén az 1834-es évszám olvasható. A virágformában végződő, református hovatartozását szimbolizáló tárgyra később a lakóház új tulajdonosa feltehetőleg egy korpuszos keresztet illesztett katolikusságának kifejezésére. Mód László

<<< Vissza