Ifj. Zsoldos Ferenc firmája (cégjele) Az elôzô részekbôl megis-merhettük, hogy ifj. Zsoldos Ferenc - szorgalmas munkája, kitartása és kifogyhatatlan ötletei által - miként vált egyszerű ácssegédbôl, fakereskedôbôl a város legjelentôsebb nagyiparosává. Sikertörténete már önmagában is tiszteletet parancsol, de ahhoz az ôszinte közmegbecsüléshez, amely ôt és családját övezte, pusztán az üzleti életben elért sikeresség nem lett volna elegendô. Ennek kivívását elsôsorban a szülôvárosáért, annak fejlôdéséért, hírnevének növeléséért, valamint szűkebb szakmai közösségéért végzett három évtizedes közéleti munkásságának köszönhette. Közéleti működésének kezdete 1873-ig nyúlik vissza, amikor már mint vagyonos polgár, virilis jogon tagja lett Szentes város képviselôtestületének és Csongrád Vármegye Törvényhatósági Bizottságának (= megyegyűlés). Városi képviselôként részt vett számos szakosztály és szakbizottság munkájában, gyakorlati tapasztalataival és hasznos kezdeményezéseivel segítve ezek hatékony működését. Különösen aktív munkásságot fejtett ki a Vízvész Bizottságban, a Vasútügyi Bizottságban, a Millenniumi Bizottságban és a Szállodaépítési Bizottságban. Legintenzívebben (és valószínűleg legszívesebben) a Tanonciskolai Bizottság munkáját támogatta, amelynek 1884 és 1902 között volt a tagja és több ízben elnöke. Az Ács, Molnár és Kôműves Céh tagjaként tapasztalnia kellett, hogy a céhrendszer elavult, merev keretei már inkább hátrányára, mint elônyére vannak az iparosságnak. Mivel az 1872. évi ipartörvény lehetôvé tette új típusú ipartársulatok alakítását, ezek szentesi megszervezésének egyik szószólójává vált. A fiatal mesterek törekvése sikerrel járt, amennyiben a Szentesi Általános Ipartársulat 1875 ôszén megtarthatta alakuló közgyűlését. Az ideiglenes vezetôség 9 tagú bizottmányába beválasztották ifj. Zsoldos Ferencet is. A következô év tavaszán sorra kerülô tisztújító közgyűlésen már ôt választották meg az Ipaptársulat elnökévé. Ebben a minôségében felhívást tett közzé Szentes város iparosaihoz, amelyben célként tűzte ki egy életképes iparos osztály létrehozását. "Ehhez az elsô lépés az egyesülés, tömörülés; ezáltal a honi iparügy lendületet vehet, versenyképessé válhat" - érvelt felhívásában ifj. Zsoldos. Az Ipartársulat elnökeként élénken foglalkoztatta a tanoncképzés elhanyagolt, megoldatlan ügye. A jövô iparosainak felkészítése érdekében elengedhetetlennek tartotta a rendszeres, iparha-tóságilag ellenôrzött képzést. Működése nyomán javulás következett be úgy az iskolalátogatási arány, mint az oktatási feltételek tekintetében. Fáradozásait az ifjúság szép gesztussal hálálta meg, amennyiben 50. születésnapján az Iparos Ifjak Képzô- és Segélyezô Egylete dísztagjává választották. Nehéz lenne számba venni közéleti működésének valamennyi területét. Az eddig elmondottakon kívül ifj. Zsoldos Ferenc a Szentesi Polgári, Iparos és Gazdasági Kör választmányának tagja, a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Szentesi Kereskedô Egylet elnöke, a református presbitérium tagja. Mindezen tisztségei jelzik a kortársak személye iránt megnyilvánuló elismerését és bizalmát. Tevékeny élete 1905. szeptember 16-án ért véget. Az Alföldi Ellenzék az alábbi közleményben tudatta a gyászhírt, találóan jellemezve az elhunytat: "Nagy gyász érte városunk legbecsültebb, legtiszteltebb és legvagyonosabb családját - a Zsoldos családot. Ifj. Zsoldos Ferenc gôzmalom és téglagyár tulajdonos... 73 éves korában, 46 évi házasélet után - amelyet a hű és szeretô feleség Fodor Anna úrnôvel töltött el - tegnap délben hosszas betegség után elhunyt. A szorgalmas, becsületes és kitartó munkásság jellemezte egész életét, ennek köszönhette az ôt körülvett tiszteletet, szeretetet, a nagy vagyont. Gazdagsága mellett is szerény maradt, és soha nem volt szűkmarkú, amikor jótékonyságról volt szó. Így azután nem is lehet csodálni, ha oly sokan fájlalják halálát..." Két nappal késôbb újabb gyászhír jelent meg, mely ifj. Zsoldos Ferencné haláláról szólt, aki szeptember 18-án hunyt el 63 éves korában. A kettôs családi gyász általános részvétet keltett. A szeptember 19-én megtartott közös temetésrôl a helyi újságok részletesen beszámoltak. "Impozáns módon nyilvánult meg a részvét a Zsoldos házaspár iránt, amilyenre még nem emlékszünk - írta az Alföldi Ellenzék - Társadalmi állás, rangkülönbség nélkül ott volt mindenki, aki csak számottevô ember Szentesen, hogy teljesítse végsô kötelességét azok iránt, akik a város közéle-tének minden olyan mozzanatából, hol áldozni kellett, hűségesen kivették részüket." A kortársak általi méltatáshoz nehéz lenne bármit is hozzátenni. Talán csupán annyit, hogy ifj. Zsoldos Ferenc napjainkban is követendô példaképnek tekinthetô: a dolgos, tevékeny, sikeres, áldozatkész, önzetlen és kötelességtudó polgár megtestesítôjének. Labádi Lajos

<<< Vissza