Fábiánsebestyéni - Kunszentmártoni út szögletében - a család otthona, irodaháza köze-lében - 1891-ben fúrt ártézi kút vize biztosította az ipartelep dolgozóinak, üzemrészek és az állatállomány szükségletét. A múlt század 40-es éveiben üvegjeinkben tárolt vizet fogyasztottunk. A Zsoldos család krónikájához című írásomból idézem: "Az ártézi kutat megszűntették. A felépítmény kútfőt - a beolvasztás elől - megmentették és a Vízmű Vállalat berekháti központjában állították fel. Az em-berek ezért köszönetet érdemelnek." A természet ötvözte térségben a múzeum épülete látványos. A míves, öntöttvas alkotásnál érdemes megállni. A rajta lévő tábla szövegét elolvasni. Továbbá a vezetékes vízzel szomjat oltani. A kútfő eredeti helyének feltüntetése a múltat teljesebbé tenné. A kútfő előtti térséget géptéglával burkolták. A fagy szétszívta, látványa nem megnyugtató. Eléje Zsoldos kézi verésű és géptéglákat kellene rakni, a hajdani téglák időállóak. Ezek ábrázolnák az ipartelep építőanyag részlegét. Az odavezető sugárvonalú járdaszakaszokat SZV, SZMV, TJ, Oláh, Szép, Szigeti téglákkal fedhették. Ezekről a telepükről származó anyagokból épültek a környék lakóházai, létesítményei. Zsoldos, Szőke, Oláh telepek anyagaiból épültek az Oncsa-házak a nagycsaládok részére, továbbá a 40-es évek árvíz sújtotta területeken az otthonok. A ligeti kútfő környékének téglaburkolásához szívesen adok száz néhány darab régi téglát, lehet, hogy mások is. A város járdáit sok helyen betonlapokkal fedték. A téglák javát itt hasznosítani lehetne. A téglaverők római számai a telephelyek tulajdonosainak nevei a múzeum előtt látható lenne. Úgy, mint a veszprémi Építőipari Múzeum téglagyűjteményében. Amit Lovassy Klára igazgató tőlem szállított el a múzeumba. Kátai Ferenc

<<< Vissza