Móricz Zsigmond 1935. október közepi szentesi tartózkodása idején csak később árulta el szűkebb körben, hogy anyaggyűjtése nemcsak írói és újságírói munkásságát segíti, hanem alapanyagát képezi majd egy előadásnak is, amelyet hamarosan a Magyar Rádióban fog tartani Szentesről. A beharangozott műsorra 1935. október 26-án (szombat) 19 óra 50 perckor került sor "Az Alföld medencéjében - Szentesi körkép" címmel. Eddig nem sikerült kideríteni, hogy Móricz előadását rögzítették-e, és a felvétel fellelhető-e a rádió hangarchívumában. Ezért csak a helyi újságok tudósításaira támaszkodhatunk, a-melyek nagy teret szenteltek a Szentesről szóló előadásnak. A Csongrád Megyei Hírlap Móricz egy kiragadott, hatásos és hízelgő megállapítását alkalmazta főcímként, biztosítva az érdeklődés felkeltését: "Sehol sem láttam a magyart ilyen megfontoltnak és komolynak" - szólt az öles szalagcím. Nézzük, az előadásból miket emelt ki a kortárs tudósító: "Móricz Zsigmond simogató beszéde nagy elégtétel nekünk, szentesieknek, mert ezt mondja: Szentes a magyar föld mértani központja ezer év óta! Tiszta magyar! - És megmondja, hogy ennek az ezeréves mértani központnak ezeréves életében az idén vert végig legnagyobb karikás ostorral az Úristen. Végigvezeti hallgatóit május huszonnyolcadikától kezdve a múlthét elejéig, a pusztulás és a pusztítás nyomán. Megmondja, hogy a legelő olyan kemény és üres, mint a kemence feneke, hogy június 27. óta takarmányon él a jószág, hogy a 68 ezer holdas határunknak háromnegyed része csak kárt termett. Megmondja, hogy ez a terület a búza szent hazája, és hogy a szárazság folytán Góbi sivataggá kezd változni. De sebeink után az értékeinket is feltárta a magyar világnak. Büszkén mondotta rólunk, hogy a múltszázadvégi faluhangulatot érezte itt nálunk, a szemtermelés őshazájában, ahol kísérletezés alig van, de van baromfitenyésztés, mintaszerű. (...) Erre voltunk a legbüszkébbek: >> Sehol sem láttam a magyart ilyen megfontoltnak és komolynak. Még a kubikosok is mérnökök. A nép okos, intelligens, öröm vele elbeszélgetni. Homogén nép, homogén a gondolkodása, homogén az életszemlélete. Szentes az Alföld egyik legszebb városa. << (...) Az első szentesi ember, akinek nevét kiejti: Csallány Gábor. Elmondja, hogy hoszszú évtizedek emberszeretetének minden szenvedélyével gyűjtötte a múzeum anyagát, amelyet megirigyel tőlünk még a British Múzeum is. E kajáni sírfeltárásról beszél, majd visszatér újból és újból a szentesi nép iránti csodálata: - A nép nyugodtvérű, komoly és gyöngéd. Csak a vérbeli kultúra tud ilyen kulturtényezőt teremteni. Igazságos és szótartó. (...) Még egy kép Szentes idei pokoljárásáról: porfelhő száll a vetőgépet, boronát húzó lovak lába nyomán a szántóföldön, mintha a poros dűlőúton járnának, - azután egy súlyos és igaz megállapítás: A földmíves, a gazda urakat nevel a fiaiból, mert mentesíteni akarja a földmívelő élet rendkívül nehéz sorsától. Szentesen semmiféle földmíves iskola nincs, pedig szükség lenne rá, hogy a fiatalság a földdel való harcát meg merje kezdeni..." A kivonatolt és tömörített tudósításból is kitűnhet, hogy a neves író igen ked-vező képet rajzolt városunkról és annak lakóiról. Ez fontos momentum, hisz első alkalommal fordult elő, hogy 30 percen keresztül Szentes állt az országos érdeklődés és figyelem középpontjában, amelyet jórészt annak köszönhetett, hogy az idézett rádióműsort az ország egyik legjelentősebb irodalmi személyisége jegyezte. Erre utal a helyi újság tudósítójának záró gondolata, mely jól érzékelteti a pillanat nagyszerűségét: "Ezer szentesi rádiónál ötezer szentesi ember hallgatta Móricz Zsigmond előadását. Prédikáció volt a magyar élet egyik főpapjának szájából. És mi boldogok és büszkék vagyunk, hogy a textus mi voltunk: Szentes, Magyarország legelfeledettebb városa." Szentes város és népe valóban komoly hatással lehetett Móriczra. Ezt igazolja, hogy a következő év tavaszán ismét városunkba látogatott, ezúttal egy hetet töltve szentesi barátai és tisztelői körében. S a fontosabb bizonyíték, hogy novelláiban, regényeiben megjelennek az újonnan felfedezett "alföldi típusok, alakok", akikkel jóllehet a szentesi piacon, a Delelő Csárdában, a kubikos kunyhóban, vagy éppen a korabeli hatalmat megtestesítő vármegyeháza falai között találkozhatott. A hatás kölcsönös lehetett. Ezt jelzi, hogy városunkban ma is utca és kultúrház viseli az immár klasszikusnak számító prózaíró, Móricz Zsigmond nevét. Labádi Lajos

<<< Vissza