Az első evangélikus családok betelepülése a XVIII. század közepére tehető. Az 1773. évi összeíráskor számuk 49 fő, 1783-ban 85 fő. A kezdeti időkben vallásuk gyakorlása korlátozva volt. Az anyaeklézsiák lelkipásztorai nem járhattak ki hozzájuk, s nem vehették igénybe a református lelkészek szolgálatait sem. Keresztelés, temetés, házasságkötés végett a katolikus plébánoshoz kellett fordulniuk, a katolikus templomba kellett járniuk. II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete némi könynyebbséget jelentett; ettől kezdve legalább a református templomba mehettek istentiszteletre. A katolikus egyház gyámkodása azonban csak 1791-ben szűnt meg véglegesen. Mivel a szentesi evangélikusoknak saját lelkészük még nem volt, érintkezésbe léptek az orosháziak lelkipásztorával, Szimoni-desz János esperessel, akit időnkénti istentisztelet tartásra kértek fel. Ily módon átmenetileg az orosházi egyháznak lettek filiájává. A református testvéregyház megengedte, hogy az istentiszteleteiket az ő templomukban tarthassák. Erre első ízben 1793. december 22-én került sor. A leányegyház első gondnoka Pekárik Pál tímármester volt, aki sokat tett a helyi gyülekezet megerősödéséért. 1810-ben telket vásároltak egy imaház létesítéséhez, amelynek alapjait 1815. június 18-án tették le. Az épület 1817-ben került tető alá, de a végleges birtokbavétel csak 1820-ban történhetett meg. Ettől kezdve ebben tartották az istentiszteleteket az első levitájuk (lelkészi teendőket is ellátó tanítójuk), Feyér János vezetésével. Az ő távozása után (1822) Molitorisz Lajos volt nagyszentmiklósi levitát hívták meg azzal a szándékkal, hogy rendes lelkésszé való felavatása után a gyülekezet anyaegyházzá alakulhasson. Ez 1823-ban meg is történt. Az evangélikus hívők száma az elkövetkező évtizedekben folyamatosan gyarapodott: 1850-ben 380, 1869-ben 420, 1900-ban 446, 1910-ben 548 fő. 1855-ben iskolát építettek, s Balassa János lelkipásztor kezdeményezésére, aki 1841-től 1878-ig viselte hivatalát megkezdték a gyűjtést templomuk felépítésére. Megvalósulása már Petrovics Soma lelkész-esperes idejére esett, aki tovább folytatta a gyűjtést a templomra. A templomalap 1885-ben már elérte a 10 000 forintot. 1899-ben új paplakot építettek, ezt követően minden erőt a templomépí-tésre koncentráltak. A templom terveinek elkészítésére Francsek Imre építészt kérték fel, aki 1904 tavaszára teljesítette a feladatot. Az alaprajzból kitűnik, hogy a templom belsejét 317 ülőhelyre osztotta be: a kórus alatt 48, a hajóban 201, a szentélyben 14, a kórusban pedig 54 ülőhely. Az építkezés 1904 májusában kezdődött meg, s az év végére tető alá került. A templom tornyának gombját a kombinált kereszttel november 12-én tették fel egyházi szertartással. A belső berendezés a következő évre maradt. Ablakai színes üvegmozaikból készültek, az oltártérségben Krisztus-jeleneteket mintázva. A hófehér oltárépítményt fából faragták. Oltárképét (Jézus és a samáriai asszony) a város szülötte, Hegedűs László (1870-1911) festőművész készítette. Az orgonát özv. Sulcz Endréné Francisti Mária adományozta férje emlékezetére. A harangok (6,5q, 3,5q és 2q) szintén a hívek adományaiból készültek Hőnig Frigyes aradi harang gyáros műhelyében. Ünnepélyes felhúzásukra 1905. június 15-én került sor. A világító számlapos toronyórát a város ajándékozta az egyháznak. Felszerelése átnyúlt 1906-ra; Hermann Pál volt szentesi órás munkája. A templomépítés költsége meghaladta a 70 000 koronát. Az átadási szertartást Bachát Dániel bányakerületi püspök végezte 1905. október 29-én. Az idomtégla architektúrájú templom karcsú toronysisakjával, keskeny, hosszú, csúcsíves ablakaival, hangsúlyozott támpilléreivel, meredek tetőzetével, apró tornyocskáival és a bejárat feletti rózsa-ablakával a környék legtisztább neo-gót stílusú épülete. Figyelemre méltóak vízköpőinek bádogmunkái, dísztéglából rakott homlokzatának színes, mázas cserepekkel fedett mellvéd- és támpillérei, valamint fakapujának növényi ornamentikás vasalásai. A harangokat és az orgona homlokzatsípjait 1917-ben katonai célra lefoglalták. A harangok pótlására majd csak 1924 júniusában kerülhetett sor. A két új harang (3,5q és 2q) közül a nagyobbat Petrovics Somáról, a templomépítő lelkészről nevezték el. A templom hajójának déli belső falán az I. világháborúban elesett evangélikus hősök márványtáblája látható, melyet Koncz Antal helyi szobrászművész szecessziós kőfaragványa keretez (1925). Labádi Lajos

<<< Vissza