<<< Vissza

Oratórium az iskolának
Ősbemutató előtti beszélgetés Balázs Árpáddal

2005. november 11.

 
Balázs Árpád

Balázs Árpád Érdemes Művész, Erkel díjas zeneszerző, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja, Szentes város díszpolgára. A Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola fennállásának 50. évfordulójára oratóriumot komponált.

Az interjú ebből az alkalomból készült, telefonon beszélgettünk, november első vasárnapján. Egy filmzene felvétele közben találtam, a Warner Music stúdióban.

- Most éppen milyen muzsika rögzítése történik? - kérdeztem.


- Kivételesen nem az enyém - válaszolta a művész. De nagyon is sok közöm van a Danubia Szimfonikus Zenekar által felvételre kerülő gyönyörű zene alkotójához. Ő komponista fiam, Ádám. Szentesen már ismerhetik a zenebarátok: hallhatták koncerteken oboa-fagott duóját, klarinétra-zongorára írt szvitjét, valamint klarinéttrióját. Most egy amerikai játékfilmhez írt zenéjét rögzítik. The cool season (Hideg évszak) címmel kerül az év végén a tengerentúli mozikba s remélem, hamarosan a magyar nézők is láthatják majd. Rendezője az a Seth Grossman, akivel együtt Ádám már begyűjtötte a Robert de Niro nevével fémjelzett new yorki Tribeka Filmfesztivál Nagydíját, valamint a Chi-cagoi Filmfesztivál Golden Hugo díját. Ez tavaly volt, a Shock act című munkájukkal.

– Térjünk vissza az új oratóriumhoz. Mi ösztönözte ilyen nagyszabású vállalkozásra?


– Természetesen ez az ünnep, ez a jubileum az enyém is. Mindig meghatódva gondolok egykori tanáraimra, akik mint az "állami státust elnyert" zeneiskola első továbbtanuló növendékét pályámon elindítottak.

Balázs Árpád hozzáteszi: ez már önmagában elég ok lenne arra, hogy hangjegyekkel is tisztelegjen a "kirepítő fészek" előtt, de - mint mondja - kellett hozzá Mihály Béla igazgató-karnagy szelíd biztatása és végül is az ő felkérésére kezdett jó egy esztendeje dolgozni a darabon.

- Nem ez az első "szentesi műve". Beszélne a korábbiakról?


- Közel harminc darabról van szó! Már a felsorolásuk is túllépné az interjú megszabott kereteit. Így csak néhányat említek. Édesapám gyermek- és vegyes karának írtam például a Készülődés ciklust, illetve a Csalfa csalogatót, Nagy Jánosnak a Bevezetés és fúga G-ben című orgonadarabot, kórusának
a Te Deum laudamus-t. A szentesi fúvósoknak a Hét tétel fúvóstrióra, az Öt bagatell két klarinétra és a Hármasportré című darabokat. A Kommentárok Horváth Mihály szavaihoz kantáta Szentes várossá válásának 425. évfordulójára készült.

- A most bemutatásra került oratóriumot milyen szerkezetben építette fel?


- Ad memoriam maiorum (Emlékezzünk régiekről!) a címe és a város zenei múltjának egyes állomásait idézi fel, az Állami Zeneiskola születéséig bezárólag. Hét tételes. Szeretem a páratlan számú belső tagolódást. Gördülékennyé teszi s összefogottá a mű szerkezetét. A zenekari nyitórész, a hajdan igen gazdag, színes népzenei múlt előtt tiszteleg. Egy régi, közismert szentesi népdal tématöredékei szövik át. Az első közjáték után, a harmadik tétel a kubikosoknak állít hangzó emléket, akik a tárgyakon túl bőséges dalkincset hagytak ránk. Gyűjtöttem tőlük, még Kodály Zoltán személyes ösztönzésére. Sokat tanultam idős adatközlőimtől, emberségből, munkahitből, elkötelezettségből. Saját dallamom párosul e tételben korabeli kubikos népköltéssel. Szélesen hömpölygő, bővülő, majd elhaló építkezése, remélem, drámai erővel hat majd. Ének a talicskásokért. Tulajdonképpen, Borbereki Kovács Zoltán Kubikos-szobra volt az igazi ihlető. A múzeum előtt álló alkotás sorsát diákkorom óta kísérem figyelemmel. Birtokomban van az 1937-es Párizsi Művészeti Világkiállítás magyar pavilonjának katalógusa. Benne az ott aranyérmet nyert szobor fényképével, Aba Novák Vilmos bemutatkozó képei társaságában!

- Újabb közjátékot ismét zenekari tétel követ - folytatta a zeneszerző. - A szentesi zeneélet fejlődésének fontos állomása volt az első helyi zenekarok megalakulása. Ezek szolgáltatták a vasárnapi térzenét. A Promenád rájuk emlékezik: klasszikus mikrovariációk, a legismertebb akkori zeneszerző-karnagy-tanár, Derzsi Kovács Jenő egyik indulómotívumára. Próbáltam magam beleélni az utolsó "boldog békeidőkbe" s azok hangzó fényképét megkomponálni. A hatodik tétel az állami zeneiskola születését köszönti! Régi diákdal feldolgozásával, a szentesi versváltozattal! A szövegnélküli, csak vokálisokkal megszólaló zárórész Előretekintés, a remélt jövőkép víziója, optimista végkicsengés. Zenében megfogalmazott vágy, egy békésebb, szebb holnap után. Ahol a ZENE hatalma uralkodik! Remélem, akik megtisztelnek jelenlétükkel november 12-én este a Tóth József Színházteremben, a zárótétel dallamát dúdolva és jókedvűen térnek majd haza a koncertről!

Lovas József


<<< Vissza