Idén január 1-jével jött létre a Szentes Kistérség Többcélú Társulása. A társulás döntéshozó grémiuma a polgármesterek tanácskozása. Év végén már aktuális a kérdés: a települések első emberei hogyan tekintenek vissza, milyen volt a város és a kistérség községeinek együttműködése? Czabarka János, Nagymágocs polgármestere így emlékezik: - A többcélú kistérségi társulás megalkotása, összeállása sok gondot jelentett a kisebb települések részére. A községek főként önállóságukat próbálták védeni. Még akad, aki ma sincs teljesen meggyőződve arról, hogy ez nem hatáskörelvonást eredményez a kisebb településeknél, hanem gyakorlatilag a korábban évek óta folytatott mulasztásos törvénysértések megoldását eredményezi. Egészen idáig el kell hogy jussunk, tudniillik, törvényeink előírnak bizonyos feladatokat, melyekre a kisebb települések képtelenek. Anyagilag, szervezetileg, strukturálisan alkalmatlanok. Nos, ezeket a feladatokat a társulás átvette. A legnagyobb munkanélküliséggel küszködő Árpádhalomnak például nem volt pénzeszköze arra, hogy felvállalja, a saját költségvetéséből hozzá tudja tenni az önrészt. - Ilyen esetekben a város kisegíti a településeket? A kérdésfelvetésre Nagy-mágocs első embere igennel válaszol, majd így folytatja: - Szirbik Imre polgármesterben egy kreatív vezetőt ismerhettünk meg. Voltak fenn-tartások, elhangzottak olyan vélemények, hogy Szentesnek maga felé hajlik a keze, azok a közösségi intézmények, amik most megnyíltak, azok nyugodtan működhettek volna. Erre, ha jól körülnéz, megkaphatja a választ a községi vezető, hogy igen, működhettek volna, de a kialakításukhoz közel tízszerannyi pénz kellett volna. Tudniillik a teljes infrastruktúrát mellé kellett volna még építeni vagy rendelni, itt pedig úgy érzem, ez adott volt. A kezdeti lépéseket a többcélú kistérségi társulás megtette, azok a fiaskók, amiket tapasztalunk, még rendezetlenek. Ilyen fiaskónak ítélem meg azokat az ügyeket, melyek az orvosi ügyelet kérdésében megnyilvánulnak. Itt az egészségügyi lobbinak az érdekharcai találkoznak a települések fenntartóképességének a kérdésével. Tehát itt most a ki kit győz elve érvényesül. Próbálgatjuk egymást, és ennek a lakosság látja kárát. - Szirbik Imre polgármesternek, a társulás elnökeként milyen érzés a községek szemével is látni ezeket a problémákat? - Hiszem, annak, aki vezető pozícióba készül a közigazgatás bármelyik szintjén, annak a szamárlétrát végig kellene járnia - válaszolta a polgármester. Már csak azért is, mert a problémák, legyen az kis-, közepes-, vagy nagytelepülése az országnak, mindig az egyes emberek szintjén vannak. Csak akkor lehet jól dolgozni, ha a vezető a szó szoros értelmében az emberek közegében él. Nyilvánvalóan, ameddig csak a városért volt felelősségem, csak a várost láttam. Emlékszem arra az időszakra, amikor kőkemény viták voltak a város és a községek között, elhangzott olyan vélemény, hogy a város a községek felé ugyanazt a szerepet játssza, mint a főváros az ország, a megyeközpontok a megye felé. A dolog kiéleződött. De ma már a polgármesteri fórumon ez föl sem merül, hiszen mindenkinek egy szavazata van. A másik dolog, az ügyelet kérdése, majdnem robbant a bomba, de szerencsére megegyeztek hamarabb. Nálunk ez évekkel ezelőtt téma volt, leültünk az orvosokkal, megbeszéltük. - Más vélemények is megfogalmazódtak a kistérséggel kapcsolatban... - Amikor a kistérségek szerveződtek, egyes személyek megfogalmazták, ugyan nevezzük már nevén a gyereket. Ez most a járás, vagy nem a járás. Vannak járási elemei, hogy közösen látunk el feladatokat. A polgármesterek döntésére bíztunk bizonyos feladatokat. Egyes döntéseknél figyelembe kell venni, hogyan hat az majd mondjuk Eperjesen vagy Nagytőkén? Hogyan illik a közös gondolkodásba? Az országban elsőként itt, ebben a kistérségben alakult meg az Árpád Kistérségfejlesztő Egyesület. Akkor még, mint fogalomnak, híre-hamva sem volt kistérségnek, pláne a többcélúnak. Akkor még nem volt a területfejlesztésnek különféle hierarchiája sem. '92-ben itt alakult meg az egyesület, amelyik azt a gondolatot plántálta, hogy valahol az összetartozásnak fontos feladata van. Összekötnek bennünket a közös ügyek, összeköt bennünket az infrastruktúra. A közlekedés, a víz, a szennyvíz, környezetkárosítás. Összeköt bennünket sok minden. A város kipótolja a községek pénzét, mert egyedül nem tudnak például pályázni. Megértettem: a város ne üljön rá a térségre, hanem partnere, szervező ereje és motorja legyen. (folytatjuk) Lovas József

<<< Vissza