Churchill szerint "Bismarck óta a legnagyobb német", aki az NSZK-ban 1949-ben tartott első választáson éppen csak győzött, s mégis 14 éven át vezette az országot. Csak 87 évesen sokak ellenére, önként vonult vissza a politikától. Két fő jellemvonása miatt (mélyen hívő katolikus és kemény antikommusta) a szocialista országokban "nem volt jó sajtója". "A nemzetiszocializmus barbarizmusa az országnak csak viszonylag kis részét érintette" - hangoztatta. Éppen ezért nem vájkált állandóan múltban, hanem mindig előre tekintett. Meggyőződése volt, hogy az egységes Németország létrejötte és a Szovjetunió előretörésének megakadályozása csak egy európai integrációval lehetséges. A német gazdasági csoda (Wirt-schatftswunder) a szociális piacgazdaságnak az eredménye lett, melyet Adenauer barátja Ludwig Er-hard irányított, aki a viszszavonuló öreg kancellár után 1966-ig vezette a kormányt. Amikor az NSZK 1955-ben visszakapta önállóságát, Adenauer még erősebben érvelt egy erős egyesült Nyugat-Európa létrehozásáért. Ennek első eleme volt, hogy a több száz éves ellenségeskedés után 1963 januárjában egyezséget kötött a német és a francia nép. Ezt az együttműködést tekinthetjük a mostani Európai Unió kezdetének, elindítójának, melyet akkor "Európa legkülönlegesebb házasságának" neveztek. De Gaulle és Adeneuer már akkor megállapodott egy folyamatos konzultációban a külpolitika, oktatás, ifjúság és sport területén. Mindehhez kellett két bölcs, idős-tapasztalt államférfi előrelátása. "A francia-német megegyezés, ami 100 millió embert fog össze, a mai világ zűrzavarában a stabilitás és a bizalom egyik alkotóeleme lesz." (Adenauer) Ez az egyezség nemcsak az európai integrációs folyamatok elindítója volt, hanem megállította a Szovjetunió erőszakos európai térnyerését is. Az első szögek egyike volt a "szocializmus koporsójába". A 63-as német-francia szerződés komoly lökést adott az 1957-ben hat ország létrehozásával megalakult Európai Gazdasági Közösségnek, melyet Robert Schuman francia külügyminiszter hozott össze. A csak gazdasági együttműködés mellé épp Adenauer segítségével került be a kiengesztelődés és a szolidaritás. Talán ma sem ártana, főleg a franciák és a hollandok számára, időnként elővenni az alapító nagy öregek elképzeléseit, ma is aktuális tanácsait. Adenauer érdeme nem elsősorban a gazdasági csoda volt, hanem a német nép erkölcsi megújítása. A bűnöket be kell vallani, őszintén szembe kell velük nézni és amit lehet helyre kell hozni (jelentős zsidókárpótlás német részről), viszont utána már előre kell tekinteni. Egy világégés után az idős kancellár be tudta bizonyítani, hogy demokratikus keretek között is lehet sikeres gazdasági fejlődés. S e fejlődés akkor marad tartós, ha nem csak egy országra, hanem egész Európára kiterjed. Röviden így foglalható öszsze Adenauer tevékenysége, mely a múlt század legnagyobb politikusai közé emelte. Dr. Horváth György

<<< Vissza