Antal Endre főmérnök A közelmúltban megemlékeztünk az egyik legtehetségesebb helyi építész-mérnökről, Dobovszky József Istvánról (1882-1930). Most egy fiatalabb pályatárs, Antal Endre mérnök munkásságát mutatjuk be, amely több ponton találkozott az idősebb mesterével, és hozzá hasonlóan számos szép középülettel gazdagította városunkat. Antal Endre régi erdélyi nemesi családból származott; apja csikjenőfalvi Antal Endre állampénztári igazgató, édesanyja alsó-járai Pápay Ilona, ősi felvidéki nemesi család leszármazottja. Házasságukból hat gyermek született, köztük Aranka, okleveles tanítónő és Erzsébet, leánygimnáziumi tanárnő. Az utolsóként született fiú - a későbbi mérnök - már Szentesen jött a világra 1900. május 5-én, és a Géza Endre névre keresztelték. Szentesen érettségizett, majd nyomban behívták katonának. Az első világháború alatt az 5. honvédgyalogezrednél teljesített szolgálatot. Építészmérnöki diplomáját a budapesti műegyetemen szerezte. Hazatérése után építészvállalkozó, majd előbb az Ármentesítő Társulat mérnöke, utóbb pedig az Államépítészeti Hivatalnál járási mérnök. Első jelentősebb megbí-zásait Dobovszky József Istvánnal együtt kapta. 1928-ban közösen tervezték a Központi Református Népiskola eklektikus saroképületét a Kossuth téren, majd valamivel később a sportolást szolgáló, neoromantikus stílusú Dózsa-házat a Csongrádi út elején, amelynek kiviteli terveit - Dobovszky közbejött halála miatt - már teljesen önállóan készítette. Mestere és barátja halála után megpályázta és elnyerte annak városnál betöltött állását, a mérnöki hivatal műszaki nyilvántartói posztját. 1931 júliusában lépett a város szolgálatába, és negyven éven át hű maradt ahhoz. Közvetlen főnökével, Cseuz Béla műszaki tanácsossal közalkotások egész sorát hozták létre, amelyek több vonatkozásban ma is meghatározzák a város arculatát. Az 1930-as években számos középület és magánház tervét készí-tette el. Mindjárt 1931-ben Bugyi István kórházigazgató felkérésére ízléses kápolnát épített a rangos intézmény területén. Ezzel közel egy időben elkészült az általa tervezett Havas-féle gyógyszertár és lakóház az Ady E. u. 17. sz. alatt, valamint azzal szemben dr. Rózsavölgyi József orvosi rendelője (18. sz.), továbbá saját emeletes lakóháza, a város első lapos tetejű épülete (16. sz.). A '30-as évek közepén két egyházi épületet is tervezett: a helyi katolikus plébániát az árkádsorral, valamint a modern stílusú csongrádi református templomot. Közben haladt előre a hivatali ranglétrán: 1938-tól városi segédmérnök, 1945-től főmérnök, 1954-től főmérnök-csoportvezető. Az ő nevéhez fűződik Szentes távlati városfejlesztési tervének kidolgozása (1945), amely évtizedekre meghatározta a település városképi és műszaki fejlődésének főbb irányait. A közel 100 oldalas tanulmányának bevezetőjét a következő gondolatokkal zárta: „A rendkívül sokoldalú és összefonódott városi problémák szerves és egységes rendezése a kitűzött cél, hogy ezzel a népesség boldogulásának és felemelkedésének lehetőségeit elősegítsük. Az egymást követő nemzedékek életformái, ideáljai változnak, így tervünk sem lehet örökéletű, csak átmenet a múlt és jövő között." Antal Endre 1966 decemberében nyugalomba vonult. Ebből az alkalomból - a város fejlesztésében és rendezésében elért eredményeinek elismeréseképp - felterjesztették a Munkaérdemrend ezüst fokozatára. Egykori munkatársaitól tud- juk, hogy nyugdíjasként is folytatta a munkát, egészen 1971. február 4-én bekövetkezett haláláig. A helyi újságban a közvetlen kollega és barát, dr. Kocsis Ferenc méltatta az elhunyt főmérnök maradandó érdemeit: "Tevékenysége összeforrt a város fejlődésével; hivatásszeretete, fáradtságot nem ismerő munkabírása közismert volt. Szerette városát, nagy megfontoltsággal, körültekintéssel irányította a város fejlődését, rendezését; hajthatatlan volt mindig a közérdek javára... Számára nem volt hivatalos idő, szabadidejének nagyobb részét is munkájának szentelte; tervezetek, tanulmányok, vázlatok egész sorát készítette el, mind-mind azzal a szándékkal, hogy a város szebb, rendezettebb, kulturáltabb legyen. Hívták magasabb beosztásba, ajánlottak nagyobb jövedelmet, de hű maradt a városhoz... Halála előtt néhány nappal még dolgozott, még hallgattuk bölcs okfejtését, okos érvelését. Ma már nincs közöttünk, de belénk oltotta, és ránk hagyta örökségül a város szeretetét, az emberséget és a munkabírást." (Szentesi Élet, 1971. március.) A városi műszaki osztály dolgozói az elmúlt harminc évben többször kezdeményezték, hogy maradandó emlékül nevezzenek el utcát Antal Endréről. Eddig hiába. A fentiekből talán kiderült, hogy méltó lenne rá. Labádi Lajos

<<< Vissza