Poszler György előadás közben. (Fotó: Vidovics) A fenti címmel tartott előadást Poszler György a Magyar irodalom remekei sorozatban. A könyvtárban azonban nemcsak Jókai szerepéről, hanem a romantika életérzéséről is szó volt. A tanár úr Szerb Antalt idézte, aki szerint senki sem írt jobb szabadságharcot feldolgozó regényt, mint Jókai. Ehhez hozzá kell tenni, azóta sem született jobb. A kőszívű ember fiainál nincs hitelesebb feldolgozás. Jókait ma a nagy mesemondóként tartjuk számon, s valóban a romantikus regény első számú képviselője. A romantika valójában egy életérzés volt Jókaiék számára. Azok, akik a XIX. század meghatározó egyéniségei, egytől egyig romantikus figurák, kalandos, izgalmas élet éltek. Példaként említette Széchenyit, aki sokáig a bohém főúr volt, vagy itt van Wesselényi, az "árvízi hajós", aki csónakjával mentette az 1838-as pesti árvíz túlélőit. Folytathatnánk a sort Liszt Ferenccel, Batthyány Lajossal, vagy az olasz Garibaldival, a lengyel Bem Józseffel, aki Európa minden szabadságharcában harcolt. Ők mindannyian olyan hősök, akiknek éltetőelemük a szabadság. Ez a szabadságvágy hatja át a "pilvaxos fiúkat" is (a tanár úr a megszólítás ellenére nagy tisztelettel beszélt a márciusi ifjakról), köztük Jókait, akinek sokáig a 12 pont megírását tulajdonították. Ez a nézet mára már megdőlni látszik, hiszen hogyan is írhatott ilyen pontosan és tömören az az író, aki regényeiben oldalakon át képes a semmiről társalogni? Valószínűsíthetjük, a 12 pont megírása közös munkája volt az akkori "pilvaxos" értelmiségnek, Jókai "csak" felolvasta azt. Az író számára a forradalom a szerelem is egyben, hiszen március 15-én, a Nemzeti Színház díszelőadásán pillantotta meg a kor kedvelt díváját, Laborfalvy Rózát, akibe szinte azonnal szerelmes lett. A "szabadság, szerelem" tehát nemcsak Petőfi érzése! Jókai is beállt katonának, nemzetőr lett. Egyszer azt a feladatot kapta, hogy keresse fel a híres betyárt, Rózsa Sándort, és adja át neki a harcba hívó levelet. A fiatal író rejtélyes körülmények között átadja valakinek a levelet, Rózsa Sándor jelentkezik is bandájával katonának, de az öreg Jókai sem tudta megmondani, valóban a betyárral találkozott-e. Poszler György egy anekdotát is elmesélt: a századfordulón egy újságíró megkérdezte az idős írót, miért ilyen alakokról írt, mint pl. a Baradlay-fiúk, Kárpáthy Zoltán vagy Szentirmay Rudolf. Jókai válasza meglepte a kérdezőt: "mert ilyenek közt éltem." A máig legismertebb Jókai-regényben is a kor embereit ábrázolta. Baradlay Kázmér az a magyar nemes, akinek császárhűsége megkérdőjelezhetetlen, Baradlayné az erős, kemény nő, aki képes szembeszállni férje akaratával. A három fiú három magyar életpálya: a császár szolgálatában álló politizáló nemes, a katona és hivatalnok. Az ő családtörténetükön keresztül ismerjük meg a szabadságharcot. Jellemző Jókaira, hogy mivel a tényeket nem másíthatja meg, a történetet úgy írja meg, hogy - ha a katonai nem lehet - az erkölcsi győzelem mégis a magyaroké lesz a végén. A könyv már megjelenésekor nagyon népszerű lett, Európában több nyelvre le is fordították. Mondhatnánk, Európa Jókai regényén keresztül ismerte meg a szabadságharcot és a magyarokat. Vanó Éva

<<< Vissza