Népgyűlés a Tyúkpiac téren (1931) Helytörténeti kutatásaim során több korszak országgyűlési választási gyakorlatába nyertem betekintést. A Választások a múltban című sorozatomban - amelyet 2002-ben közölt a Szentesi Élet - a dualista időszakot vettem számba. Ezúttal egy 75 évvel ezelőtti képviselőválasztás eseménytörténetét szeretném ismertetni, egyáltalán nem követendő példaként, hanem inkább elriasztásnak, okulásnak szánva. Megítélésem szerint, Szentes történetében ez volt az egyik legcsúfondárosabb képviselőválasztás, amely minden olyan alantas eszközt, fondorlatot felvonultatott, melyek méltán felháborították a választási jogukkal élni kívánó szentesi polgárokat. 1931-et írunk; tíz évvel a trianoni trauma után, a gazdasági világválság közepén. Gróf Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai status quo megszilárdítása érdekében június elején elérte a parlament idő előtti feloszlatását, és az új választás kiírását. A közelgő országgyűlési választás Szentesen is mozgásba hozta a politikai szervezeteket. Kormánypárti részről már az év elején megkezdődtek az előkészületek, amelyek elsősorban a vármegye területén működő egységes párti szervezetek újjászervezésében nyilvánultak meg. Ezzel párhuzamosan dr. Farkas Béla főispán lépéseket tett a miniszterelnöknél új kormánypárti jelölt állítása érdekében, mivel a volt képviselő (dr. Szeder Ferenc János) nem kívánt indulni a választásokon. E probléma hamarosan megoldódott, ugyanis a szentesi kormánypárti köröknek is megfelelő jelöltet találtak dr. Lázár Andor személyében, akit a kormányzó május folyamán nevezett ki honvédelmi államtitkárrá. Június első napjaiban elkezdődtek a sorozatos propaganda gyűlések, melyeken az új jelöltnek igyekeztek előkészíteni a talajt. A hónap közepén Szentesre látogatott Gömbös Gyula honvédelmi miniszter is, aki hatásos kortesbeszédet tartott Lázár Andor mellett. A helyi kormánypártot megtestesítő Polgári Párt mellett a város valamennyi ellenzéki pártja önálló jelöltet indított: a Független Kisgazdapárt és a 48-as gazdakörök Soós Sándor kisbirtokost, az Országos Gazdasági Liga Elnöki Tanácsának tagját, a Szentesi Függetlenségi és 48-as Kossuth Lajos Párt dr. Rupert Rezső ügyvédet, a Kossuth Párt országos elnökét, a Szociáldemokrata Párt pedig Bresztovszky Ede írót. Nyomban megindultak a találgatások, hogy az egyes pártok milyen eséllyel vehetik fel a küzdelmet. Egy polgármesteri hangulatjelentésből tudjuk, hogy sokan a kisgazdák jelöltjét gondolták esélyesnek, míg mások azt mondogatták, hogy a "baloldali szélsőséges jelölt lesz a győztes". Dr. Négyesi Imre polgármester maga úgy nyilatkozott, hogy a "Bethlen-kormány alkalmas egyéniségű jelöltje óriási többséggel fog diadalt aratni", de hozzátette: "...Véleményemet természetesen nyílt szavazásra alapítom. Titkos szavazásnál ez idő szerint még nem mernék nyilatkozni." (Tudni kell, hogy a főváros és a törvényhatósági jogú városok kivételével, vidéken még ekkoriban is nyílt szavazást írt elő a törvény, szigorú hatósági felügyelettel.) 1931. június közepére a választási küzdelem kiteljesedett. Megkezdődött az aláírások gyűjtése (ekkor ezer aláírást kellett szereznie a pártoknak a jelöltállításhoz), és egymást érték a kortesgyűlések. A választási hadjárat során a pártok küzdelmének feltételei korántsem voltak egyenlőek. Az ellenzéki agitáció nehézségei már az első naptól jelentkeztek. Kezdődött azzal, hogy míg a kormánypárti kortesek már június 7-én megkapták az ajánlási íveket és megkezdhették az aláírások gyűjtését, addig az ellenzéki pártok delegációival közölte a hitelesítést végző járásbírósági elnök, hogy a BM-től kapott készlet elfogyott, így nem tud ajánlási íveket adni. Ezáltal az ellenzéki pártok csak két nappal később kezdhették el az aláírások gyűjtését. További hátrány volt, hogy míg a kormánypárti jelölt a város főterén és vasárnap, tehát munkaszüneti napon mondhatta el programbeszédét, addig az ellenzéki jelöltek csak hétköznap és a Tyúkpiac téren (a mai buszmegálló helyén) szólhattak a város lakóihoz. (Folytatjuk) Labádi Lajos

<<< Vissza