Dr. Farkas Béla főispán A kormánypárt az előző részben ismertetett előnyök mellett egyéb, etikusnak aligha nevezhető intézkedéseket is foganatosított a győzelem bebiztosítása érdekében. Ezt a célt szolgálták a "választási napiparancsok" kiadása, amelyek a főispáni bizalmas iratok között maradtak fenn. Mikről szóltak ezek? A III. számú eligazítás elrendelte, hogy a választási körzetvezetők készítsenek kimutatásokat azokról a kereskedőkről és iparosokról, akik az ajánlási íveket nem írták alá. A IV. számú eligazításban ezt kiegészítették azzal, hogy a körzetvezetők a részükre kiadott nyomtatott választói névjegyzékben jelöljék meg, hogy kik azok a körzetükbe tartozó választók, akik az ajánlási íveket aláírták. (Ebből természetesen kiderült az is, hogy kik azok, akik nem írták alá.) Ugyancsak a IV. számú eligazításban olvasható, hogy: "Amennyiben a körzetben nyugdíjasok, közalkalmazottak, tanítók az ajánlási íveket nem írták volna alá, vagy egyébként is ellenzéki magatartást tanúsítanak, úgy azokról név és lakcím pontos megjelölése mellett jelentés teendő". Külön utasítással látták el az ún. hírszerzőket. Részükre előírták, hogy: "Okvetlenül jelenteniük kell, hogy kik az ellenpártnál az aláírásgyűjtők (név, lakcím); hol őrzik éjjelenként az aláírási íveket. Az ajánlási íveken szereplő aláírások, amennyiben azok megtekinthetők, kijegyzendők (név, lakcím). Ez különösen fontos feladat! Pontos jelentést kérek arra nézve - hangzik az utasítás -, hogy mennyi az ajánlási aláírás az ellenzéki pártoknál...". Az V. számú eligazítás előírta még, hogy: "Kimutatást kell készíteni az özvegyasszonyokról (név, lakcím), a korcsmárosokról, vendéglősökről és italmérőkről (név, lakcím), s ezek közül megjelölni azokat, akik nem írták alá az ajánlási íveket". (Ettől függhetett a további özvegyi gyugdíj, kocsmabérlet, vagy italmérési engedély!) A választási napiparancs "Az ellenfél helyzete" című rovatából kiderül, hogy a körzetvezetők és hírszerzők igen jól dolgoztak. Jelentéseikből ismeretessé vált, hogy a három ellenzéki párt közül a Szociáldemokrata Párt a legjobban felkészült, amennyiben június 12-ig már közel 1000 aláírást gyűjtött. A Független Kisgazdapárt ugyanez ideig kb. 600, a Kossuth Párt ennél is kevesebb aláírással rendelkezik. Ezek után már nincs mit csodálkoznunk az V. számú eligazítás azon híradásán, mely szerint: „Az ellenfél aláírásainak megszámlálása nem szükséges, mert pontos bizalmas értesüléseink vannak!“ Ez utóbbi közlést Farkas Béla főispán hamarosan be is bizonyította, amikor három nappal az ajánlási ívek leadása és összeszámlálása előtt Sztranyav-szky Sándor belügyi államtitkárnak írt jelentésében részletesen számot adott arról, hogy az egyes ellenzéki pártok mennyi aláírást gyűjtöttek, és közülük mennyi érvénytelen. A napiparancsokból és a hírszerzők jelentéseiből is képet alkothatunk, hogy a választási előcsatározások folyamán milyen manipulációk történtek. Látható, hogy a kormánypártot vezénylő főispán szinte mindenkiről kért kimutatást, akik valamilyen formában függtek, vagy rászorultak a hatalom támogatására, hogy szükség esetén felhasználhassa őket a győzelem érdekében. Ilyen kulisszák mögötti manipulációk közepette érkezett el június 20., az ajánlási ívek leadási határideje. Az aláírások összeszámlálása után kiderült, hogy valamennyi ellenzéki párt megszerezte a választáson való indulás kritériumát jelentő 1000 aláírást. Úgy látszott tehát, hogy négy párt indul harcba a szentesi mandátumért, vagyis három ellenzéki párt veszi fel a küzdelmet a kormánypárt jelöltjével szemben. Ez a "veszély" azonban igen hamar elhárult, ugyanis az ajánlások felülvizsgálata során az ellenzéki pártok egész sereg aláírását érvénytelennek minősítették: a Kossuth Lajos Párt 1557 ajánlásából 1143-at, a Független Kisgazdapárt 1542 ajánlásából 1113-at, a Szociáldemokrata Párt 1011 ajánlásából pedig 681-et. Ez azt jelentette, hogy a törvény előírása szerint a Kossuth Pártnak 586, a Kisgazdapártnak 571, az SZDP-nek 670 aláírást kellett volna két nap alatt pótolnia ahhoz, hogy jelöltjük indulhasson a június 28-i választáson. Ennyi aláírás pótlása pedig teljességgel lehetetlen volt. Ilyen körülmények között nyilvánvalóvá vált, hogy a 7907 aláírást felmutató kormánypárt egyedül maradt a porondon, még úgy is, hogy 2779 ajánlását neki is megsemmisítettek. (folytatjuk) Labádi Lajos

<<< Vissza