A pár hetes hír örömteli: hosszas pereskedés után Szentest illeti a Petőfi Szálló. A város tulajdonába így végre viszszakerült az épület, mely mára a századfordulós pompáját teljesen elvesztette, megkopott. Remélhetőleg most már elérhető közelségbe kerül a fénykori állapot visszanyerése... A 19. század végéig egyedül árválkodó, s már a városba érkezők által is elkerült vendégfogadó helyett egy színvonalas szálloda, vendéglő iránti igény egyre erősebben mutatkozott Szentesen. Ez a városiasodási igény hozta létre a központban a majdani Petőfi Szállót és Tóth József Színháztermet. Megálmodásukra országos tervpályázatot írtak ki, s a beérkezett 15 pályamű közül Komor Marcell budapesti építész Magyar Szellem jeligéjű munkája alapján indulhatott meg a kivitelezés. Előbb az épület Kossuth utcai szárnya készült el, itt 1898. júliusában nyílt sörcsarnok. Az első ütem zárókövének elhelyezésére és az épület hivatalos elnevezésére október 22-én került sor. Lakos Imre polgármester ekkor jelentette be, hogy a magyaros stílusú épület a legmagyarabb költő nevét kapja, így lett Petőfi Szálló. Aznap este műkedvelő előadással avatták fel a színháztermet is (a szentesi születésű színművészről, Tóth Józsefről 1909-ben nevezték el). A második ütemben épült fel a Petőfi utcai szárny az akkori Úri utcán. Az 1899 áprilisára elkészült saroképület Kossuth utcai szárnyának földszintjén kávéház, sörcsarnok, étterem és kocsma működött, az emeleten a vendéglős lakása mellett öszszesen 33 vendégszoba is elfért. Az impozáns épület Komor Marcell egyik első jelentős munkája volt, s Lechner Ödön tanítványának alkotása magán viseli a "lechneri iskola" minden jegyét: a történelmi stílusoktól független, sajátos tér-és tömegképzést, a népi építészet formaelemeinek architektúráját, az új építőanyagok (kerámia, nyerstégla, kovácsoltvas) használatát. Oromzatos kupoláinak míves bádogdíszei, csipkézett balluszteres erkélyei, homlokzati tulipános városcímerdíszei, az udvar tégladíszes megoldása, áttört, pártás kőfaragványai a századforduló magyar építészetének jelentős alkotásává tették az épületet. Azért is emlékezetes, mert ez volt a város első villanyvilágítású és légfűtéses központi fűtésű épülete. Többször is átépítették az évtizedek folyamán, az 1930-as években a homlokzatot az eredeti kék szín helyett sárga kőporozással újították fel. Az "új idők szele" az épületet is érintette: az államosítás nyomán elnevezése Szentesi Vendéglátó Állami Vállalat lett az 1950-es években. A '60-as évek végétől a földszinti részt teljes egészében vendéglátó egységek foglalták el, cukrászdájába már akkor is szívesen jártak a szentesiek. Állandó pontja, jellegzetessége még: a múlt század harmincas éveitől már együtt említhető a patinás szállóval az előtte működő taxisdroszt. A mai napig sorakoznak az út mentén az autók utasaikat várva. A mellékelt fényképen még a kurblis Ford-modellek társaságában pózol az egykori taxis gárda. Az 1990-es évek elején az Állami Vagyonügynökség értékesítette az épületet, de az ismeretlen tulajdonosok nem vették birtokukba. A szálloda ajtajára lakat került, a város büszkesége - melyet évtizedeken át nem tataroztak –- csendesen, gazdátlanul pusztult. Az illetékesek dolga innentől az, hogy unokáink már ne ezt lássák. (Forrás: Szentes és vidékének építészeti emlékei.) Darók József

<<< Vissza