Közismert, hogy készül a Nagy Szentesi Sportkönyv azokról a nem aktív szentesi vagy a városunkból elkerült korábbi sportolókról, akik öregbítették Szentes hírnevét. Lassan gyűlik az anyag, s olyan nevekkel is találkoztak a szerkesztők, akik már kezdtek feledésbe merülni. Az első ilyen ismertebb személyiség Szentes első NB I-es játékvezetője Géczi Lajos. Makra Zoltán és Tóth István hathatós segítségének köszönhetően sikerült az Alsógödön élő 86 éves Géczi Lajossal kapcsolatot teremteni, levél formájában. A papírra vetett kérdéseket elküldve Alsógödre, a válasz Riskóné dr. Géczi Edit (Géczi Lajos leánya) segítségével postafordultával érkezett. A "Döge" becenévre hallgató Géczi Lajos 1919. december 25-én született Szentesen. Az általános iskola elvégzése után a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karát végezte el, de a doktorátus címet nem szerezte meg. Tanult a MÁV-tisztképző intézetében. A szentesi MÁV állomásnál dolgozott 1944-1976-ig, majd a Bp-i Nyugati pályaudvarnál, s MÁV főfelügyelőként vonult nyugdíjba 1979-ben. Labdarúgóként játszott az SZTE-nél 1937-39, Szentesi Vasutas SC 1939-46. között. - Mikor tett játékvezetői vizsgát? - Lupták László vaskereskedő 1945-ben tanfolyamot szervezett játékvezetőknek és meghívott engem is. Nagyon megtetszett, ezért az aktív labdarúgást váltottam fel a játékvezetői síppal. - A sípmesteri vizsga előtt aktív labdarúgó volt. Milyen szintig jutott? - Foci iránti szeretetem akkor kezdődött, mikor rongyból varrt labdával játszottunk barátaimmal. Fedezetként kergetve a labdát NB II-ig jutottam. - Milyen érzéssel vonult ki a pályára első NB I-es mérkőzésének vezetésekor? - Ez 1953-ban Tatán volt, ahol Tatabánya SC-Szombathelyi Haladás összecsapást rendeztek, s a hazaiak győztek 3-1-re. Húsz éven át tartó első osztályú mérkőzésvezetőként mindig lámpalázasan léptem pályára. - Az ön aktív sípmesteri tevékenysége óta mennyit változott a játékvezetői stílus? - Manapság durvább a játék és többet engednek a játékosoknak, régen többet fújtak le a bírók, ma az előnyszabályt alkalmazzák és ettől a játék pergőbb. Régen tisztelték a játékvezetőt, ma ez nem így van. Gyorsabb a játék, így nagyobb kondíció kell a bíróknak is. A játék felgyorsulása miatt a döntési helyzet is nehezebb, ezért többször tévednek a sípmesterek. - Mennyi ideig volt aktív? - 1953-73-ig az élvonalban, 1973 NB I/B, NB II-NB III. Minden nyáron a tatai edzőtáborban dolgoztunk kondíciónk megőrzéséért. - Bíráskodása alatt melyik volt a legnehezebb mérkőzése? - 1955-ben Budapesten Törekvés-Szállítók mérkőzés a Rákospalota-Újpesti pályán, ahol az eredmény 1-1-re végződött. A mérkőzés végén a rendőrség szállított ki a Nyugati pályaudvarra, mert a Szállítók drukkerei rám támadtak.Volt egy másik is (1973) Békés megyében a Gyoma-Kiskunhalas NB III-as mérkőzés 2-2-es végeredmény után a közönség üldözőbe vett, egy kukorica földön keresztül menekültem. Sorozatosan szidtak: "Te söröshordó", "Szemüveget a bírónak", "Kimenő van a diliházból". Szegény bátyám mondta is, hogy öcsém 20 forintért szidatod szegény anyánkat. Ebben az időben igen alacsony volt a díjazás. - Figyelemmel kíséri a mai labdarúgást? - Az aktív játékvezetés befejezése után Budapest vonzáskörzetébe költöztem. Nagyon sok NB I-es mérkőzést láttam. Különösen szívesen jártam a BVSC pályára, Rákospalota-Újpestre, a Megyeri útra. Mivel Váchoz közel lakom és 1991-96. között a Vác nagyon jól teljesített, minden hazai mérkőzésre kimentem. Külön nagy öröm volt számomra, hogy a kisebbik lányom és az ő három fia sűrűn elkísért a meccsre. Utóbb az unokáim közül az egyik sportújságíró, a másik fotós lett, aki sportot is fotóz, ők is voltak kísérőim. A válogatott meccsekre is kijártam, mint nyugdíjas. D. V. Z.

<<< Vissza