A Hód-Mező-Vásárhely című hetilap 1871. június 4-én hírül adta, hogy a szomszédos Szentesen megjelent egy folyóirat Szentesi Füzetek címen, amelynek profilmegjelölése: a "mezőgazdászat, gyümölcstenyésztés és községi élet közlönye". A február folyamán kibocsátott folyóirat szerkesztője és kiadója Oroszi Miklós, aki az első lapszámot Szegeden állíttatta elő Burger Zsigmond nyomdájában. A közleményből kiderült még, hogy Oroszi az év folyamán további 5 füzet megjelentetését tervezi; az éves előfizetési díj 2 forint. A 48 oldalas szakközlöny mottója így szólt: "Minden pályának szakismeret a vezérfonala. E nélkül a legegyszerűbb tér is tömkeleggé válik." (Peterdi) Az olvasókhoz írt beköszöntőjében Oroszi Miklós elmondta, hogy: "Mint a mezei gazdászat és gyümölcstenyésztés szenvedélyes barátja egy szerény vállalattal bátorkodom a közönség elé lépni, melyre engem leginkább azon tapasztalatok ösztönöznek, melyet 20 évi gazdálkodásom alatt a mezei gazdaság és gyümölcstenyésztés terén szerezni alkalmam volt." Mielőtt áttekintenénk az első szentesi folyóirat tartalmát és szerkezeti felépítését, ismerkedjünk meg a kiadó-szerkesztővel. Oroszi Miklós a szabadságharc leverése után, 1849 őszén került Szentesre, amikor is a debreceni Református Kollégiumból meghívták a helyi református népiskola professzorának (a bebörtönzött Hajdú Lajos helyére). 1853-ig a latin-német osztályokat vezette, amely az érintett időszakban a gimnáziumi szintet jelentette. Visszatérő szembetegsége miatt elhagyta a tanári pályát, és gazdálkodni kezdett. Mezőgazdasági tapasztalatait a korszak legszínvonalasabb országos gazdászati lapjaiban - Magyar Gazda, Gazdasági Lapok, Falusi Gazda, Kerti Gazdaság - tette közzé. Számos szakcikket írt a szántásról és az ekehasználatról, a gyümölcstermesztésről, a méhészetről, valamint egy önálló könyvet "A búzanövény önálló életéről". Tekintélyt szerezve a szentesi gazdák között; 1858-ban beválasztották a város gazdasági ügyit intéző Községi Választmányba. Megbecsülését és népszerűségét jelzi, hogy 1861 januárjában városi tanácsnokká, május végén pedig általános szavazattöbbséggel Szentes polgármesterévé választották. Az országgyűlés feloszlatását követően visszatérő abszolutisztikus kormányzati gyakorlat miatt 1861 novemberében lemondott hivataláról. Visszavonult kistőkei birtokára gazdálkodni, de a közélettel nem hagyott fel. 1862-ben Gyümölcsészeti Egyletet próbált alakítani Szentesen, sikertelenül. Beválasztották az ugyanekkor alakult Váltsági és Gazdasági Bizottmányába, amelynek tagjaként legfőbb szorgalmazója volt a szentesi vasútvonal kiépítésének. (Közismert, hogy erre majd csak 25 évvel később, 1887-ban került sor.) Ezekben az években Szentes legnépszerűbb emberének számított. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az 1865. évi országgyűlési képviselőválasztás, amikor a korábbi néptribunt, az abszolút tekintélynek számító Boros Sámuelt 1438:91 szavazati arányban legyőzte. Parlamenti szereplése csak két évig tartott, ugyanis 1867-ben mandátumát felajánlotta az emigrációból hazatérő Horváth Mihálynak, majd utóbb Pulszky Ferencnek. 1867. december elején ismét a város polgármesterévé választották. Alig fél év telt el megválasztása után, amikor politikai ellenlábasainak - egy szerencsétlen családi tragédiát meglovagolva - sikerült Oroszi Miklóst erkölcsileg lejáratni, s ezáltal további közéleti működését lehetetlenné tenni. Ártatlanul tömlöcbe zárták, s csak két éves pereskedés után sikerült elérnie teljes felmentését. A bosszú helyett visszatért a gazdálkodáshoz, majd 1871 februárjában előrukkolt a Szentesi Füzetekkel. A már idézett beköszöntőjét egy Tompa Mihálytól kölcsönzött bölcsességgel zárta, utalva meghurcoltatására: "A felfordult világ dolgait ne nézzed, /Hadd őrjöngjön; /csak te maradj a természet kebeléhez közel, /Szánts, vess, fákat növelj!" Az első nagy fejezetben mezőgazdászati tapasztalatait osztotta meg olvasóival, ajánlva a szántóföldi művelés mellett a szarvasmarha és lótenyésztés általánosabb felkarolását, a belterjes gazdálkodásra való áttérést. A második főrészben a gyümölcstenyésztéssel foglalkozik, mint az alföldi városokra nézve igen fontos iparággal. Hangsúlyozza a gyümölcsnek külföldre szállításának lehetőségét, kiemelve, hogy vidékünkön különösen a szőlő, a körte, meggy és cseresznye azon fajok, amelyek tenyésztése leginkább ajánlható. E fejezet 100 féle csemegeszőlő ismertetésével zárul, amelyek Oroszi Miklós kertészetéből beszerezhetők. A "Községi élet" c. fejezetben írt a választási rendszerekről, a tapasztalt visszaélésekről; utalt az új községi törvény bevezetésére, majd kitért a város közlekedési helyzetére, valamint a népességi adatok változásaira 1857 és 1869 között. Több helyen ígérte, hogy a témára a következő füzetekben részletesen visszatér. Erre azonban nem került sor. Eddigi ismereteink szerint a Szentesi Füzeteknek több száma nem jelent meg. Ezt erősíti, hogy Oroszi Miklós családjával együtt 1871-ben elköltözött Szentesről. A Nógrád megyei Surányban vásárolt házat és birtokot. A környéken elismertté vált mintagazdaságát az 1880-as évek közepén felszámolta, és Nógrádverőcére (ma Verőcemaros) telepedett át. Itt élt 1892-ben bekövetkezett haláláig. Szentessel minden kapcsolata megszakadt. Labádi Lajos

<<< Vissza