<<< Vissza

Zolnay Károly arcképének leleplezése
Nyolcvan éves festmény a gimnáziumban

2006. június 9.

Zolnay Károly portréja (1926)

A Szentesi Élet hasábjain már több alkalommal megemlékeztünk Zolnay Károly (1833-1925) gimnáziumi igazgatóról, a szentesi középiskolai oktatás megszervezőjéről, a jeles pedagógiai szakíróról, a Ferenc József Rend lovagjáról. Életútja és munkássága tehát visszakereshető. Ezúttal egy személyéhez kötődő bensőséges ünnepségről számolunk be, amelyre 80 évvel ezelőtt került sor.

Zolnay Károly 1925 februárjában bekövetkezett halála után egykori tanítványai és tisztelői elhatározták, hogy maradandó emléket állítanak jeles professzoruknak. Ebből a célból megfestették Zolnay életnagyságú portréját, és felajánlották a Horváth Mihály Gimnázium díszterme számára. A rendkívül élethű festményt unokaöccse, Zolnay Géza művész-tanár készítette. A jól sikerült munka leleplezési ünnepsége 1926. június 6-án (vasárnap) ment végbe, amelyen a családtagokon kívül képviseltette magát Csongrád vármegye főispánja, és részt vettek az arcképleleplezésen a volt tanítványok közül dr. Négyesy László egyetemi tanár, dr. Négyesi Imre, Szentes város polgármestere, és Bugyi Antal nemzetgyűlési képviselő.

Az ünnepség lefolyásáról az alábbiakban számolt be az Alföldi Újság tudósítója:

"A Himnusz éneklése vezette be az ünnepélyt, melyet Derzsi Kovács Jenő tanár vezetése mellett adott elő a reálgimnázium énekkara, és amit állva hallgatott végig a közönség. Ezután Molecz Béla c. igazgató állott fel szólásra. Lendületes szép szavakkal mutatott rá arra, hogy mily nemes eszmék hevítették hosszas közpályája alatt Zolnay Károlyt, aki úgyszólván egész életét az ifjúság nevelésének szentelte. Ezt tudva, és abból a gondolatból kiindulva, hogy csak az a nemzet érdemel boldog jövendőt, mely megbecsüli múltját, és tiszteletben tartja azon nagy emberek emlékét, akik életüket egy nagy cél elérésére szentelték, festették meg az intézet volt igazgatójának arcképét. Beszámolva az arckép megfestésével kapcsolatos tények-ről,... átadja a szót Négyesy László dr. egyetemi tanárnak, akit annak idején az ünnepi beszéd elmondására felkértek.

Négyesy László dr. nagy figyelemmel hallgatott, és zajos tetszésnyilvánításokkal sűrűn megszakított, magas szárnyalású beszédében mint embert és mint pedagógust állította Zolnay Károlyt a hallgatóság elé. Jó tanár, igaz jellem volt, - úgymond - aki kötelességét példás odaadással végezte, aki kiváló alkotó munkát végzett, s akiről minden tanítványa csak jót mondhat. Beszéde közben hullott le a lepel Zolnay Károly arcképéről, mely Zolnay Géza tanár és festőművész kiváló alkotása.

Szűnni nem akaró lelkes éljenzés közben kérte fel ezután az ünnepi szónok a gimnázium igazgatóját, hogy fogadja gondozásába a nagy férfiú arcképét. Az éljenzés és taps lecsillapultával Jaeger Imre dr. igazgató szólott az ünneplő közönséghez. Szavaiból is kiérző nagy lelki meghatottsággal jelenti ki úgy a maga, mint az egész tanári kar nevében, hogy hűséges őrzői lesznek az arcképnek, és tiszteletteljes büszkeséggel s hálával fognak mindig arra a férfiúra gondolni, akit a kép ábrázol. Meghatódik lelkem - folytatta - azon gondolatnak kifejezésénél, hogy ez az arckép nem az intézet első vezetőjének képmása, hanem a maga némaságában is hangos hirdetője az első igazgató nevelési sikereinek. Ki merné állítani, hogy az az iskola nem tudott nevelni, mely a háládatosságot plántálta a tanítványok szívébe. A volt tanítványok hálája több mint sablonos tett. Büszkeséggel telik meg szíve mindezek láttára, és felemelő tudattal tekint a jövő küzdelmei elé, amidőn már-már arra kellett gondolnia a hétköznapok szürke gondjai között a kultúra alapjait lerakó tanári karnak, hogy munkája igen sokszor a megérdemelt erkölcsi sikerben sem részesül. Az igazgató szavait követő lelkes tetszésnyilvánítások, majd a Szózat eléneklése után a kedves ünnepség véget ért."

A tiszteletet parancsoló festmény ma is a gimnázium dísztermében található, az elődök akaratának megfelelően. Kedves mostani tanárok és diákok! Az évforduló okán álljatok meg egy percre Zolnay igazgató úr portréja előtt, s gondoljatok arra, hogy benne nagy múltú iskolátok alapítóját tisztelhetitek!

Labádi Lajos


<<< Vissza